A második részt azzal fejeztem be, hogy ide a Ferenc József utcába (Mártírok útjára) sorba állni is jártam, no de miért, sorban állni a majdnem XXI. században…?
1956 október 23-a után november-december hónapokban rossz volt az ellátás, és 12 éves gyermekként többször sorban álltam kenyérért. Az egyik képen látszik egy épület, most pirosas jellegű Rubin söröző és Vegyesbolt üzletté lett átalakítva, akkoriban itt egy pékség üzemelt. 1956-ban és 57 elején a téli hónapokban sokszor reggel 7-től déli 2 óráig is álltam 1 kiló, vagy fél kiló kenyérért és örültem ha sikerült kapni a családunk részére kis kenyérkét. Volt úgy, hogy ketten-hárman is beálltunk a családomból, pl. Balogh nagyapámmal együtt rendszeresen mentünk, hogy jusson kenyér a két családnak.
Aztán sokszor nem jutott, mert előfordult itt is meg a Kosuti és a Köteles utca sarkán lévő Pékség-ben is, (ami aztán SKF lett, most meg ADIX csapágysarok) hogy jöttek felkelők teherautóval és elvitték az éppen kisült kenyereket, és mondták: a felkelőknek kell, katonáknak kell és akkor aztán egy darabig nem volt kenyér…
A mai gyerekek ezt már nem tudják, de inkább ne is tudják...
A Rákosi Mátyás Csepel Vas és Fémművek (a nagy csepeli gyár) ez idő tájt sokszor be volt zárva, közlekedés sem volt sokszor, nyilván így fizetés és pénz sem volt…
No, de honnan a csudából volt mégis pár forint legalább kenyérre, krumplira? Hát onnan, hogy kisrác koromban mindig gyűjtötte a Család nekem és el lettek rakva az akkori 1947-ben kiadott Kossuth 5 Ft-osok, melyek különlegességnek számítottak kis ezüst tartalmuk miatt, és volt ebből vagy 150 db. És akkor ezeket a pénzeket elővettem és ebből vette családunk a legfontosabb dolgokat: így pl. kenyeret az említett pékségekben, krumplit és lisztet, zsírt a Csarnok téren a vidéki paraszt árusoktól és némi húst, szalonnát szintén a piaci-vidéki kofáktól. Mondanom sem kell gondolom, hogy ezekből az 5 Ft-osokból már egy darab sincs, de aki esetleg alig emlékezne, itt a netről levett fotón látszik.
Aztán közben 1952-53-ban építettek egy iskolát a Mártírok útja másik végében, és megnyílt az „újmártírok” suli is, a Mártírok útja 215. szám alatt, 1953 szeptemberében, és azért „újmártírok”, mert a régi Mártírok útja 47. szám alatti iskola az a „régimártírok”…
Ehhez is mellékelek egy fotót, az „újmártírok” suli építésének idejéről, meg még egy osztály évszám jelölő fotót, és látjuk, hogy ekkor még az ún. Rákosi címer volt, és ezen a cím a Mártírok utja 216. szám. (tehát nem 215, mint a nyitás idején)
Aztán a Mártírok útját még átszámozták, ekkor az iskola már 208. szám lett, most ez a címe, és jelentős sorházas lakótelep is létesült.
Ehhez beteszem a „Pesterzsébet a hazám” blogból Faluvégi blogtársunk egy hozzászólását melyet nemrégiben írt a Mártírok útja majdnem végéről:
„Annyira faluvége volt, hogy egyetlen „szürcsölde” sem volt a környékünkön. A legközelebbi egy presszó volt, az akkori Gárdonyi Géza - Magyar u. sarkán. Oda küldtek a fonott demizsonnal borért, a nevére nem emlékszem. A 209. számmal véget ért az utcának azon oldala. A lakótelep helyén egy mélyedés volt bolgárkertészettel. Csak a Burma vasút után volt még néhány ház. 1952-ben felépült az iskola, 68 körül az ABC, meg a lakótelepet is elkezdték, 73-ban épült az uszoda. Az óvodára nem emlékszem. Az utca másik oldala már meg volt gyerekkoromban is.”
Másik blogtársunk „tojpli” ezt azzal egészítette ki, hogy „a sarkon előbb a Menázs kocsma volt utána Éva presszó lett”.
Az biztos és látszik, hogy valóban ún. faluvége volt a környék.
2001-ben érkezett meg a világvárosi méret is, a Mártírok útja végében megnyílt egy európai méretekben is nagyon komoly TESCO szupermarket, a régi Beer birtok-puszta világvárossá vált, Pesterzsébet M5 Megapark létesült, 30.000 m2-es bevásárlóközponttal, mely kb. 6 hónap alatt épült meg, ez a Tesco is jelentősen hozzájárult a Mártírok útja és a kerület fejlődéséhez.
A Mártírok útja végében a 286. szám alatt még Pesterzsébeti Lovas Sport Egyesület is létesült kikapcsolódási lehetőségekkel és látnivalókkal, és úgy látszik ezzel visszatértünk oda is, hogy a lovag Beer kapitány egykori Kapitánypuszta területe, ahol nyilván egykoron voltak lovak, most megint lettek lovak…
Ezzel a háromrészes cikksorozat végére értünk, ja, de még annyit, hogy kiteszek egy saját készítésű fotót a keresett házról is, mely tehát a Ferenc József utcza 203. szám, de „új” több mint 60 éves nevén már rég Mártírok útja 203. szám…de a postás bácsi nyilván mégis megtalálja a címet ezen az utcaneven-házszámon is…
Az épület pedig a mellékelt térképek és ismeretek alapján 1930-31 körül épülhetett; elismerés a ház lakóinak, hogy még most is védik és őrzik kb. 80 éves házukat és az értékesnek mondható régen készített és felszerelt házszámukat.
Végezetül még valami; az utca, mely a Ferenc József nevet ténylegesen több mint 50 évig viselte, megérdemli, hogy kitegyek egy viszonylag kevésbé ismert fiatalabb kori portrét Ferenc József császár és királyunkról, ahol magyar tábornagyi uniformisban látható, a Magyar Szent Koronával.
(Bejegy: Zoltan-kiskiskosutis)
1956 október 23-a után november-december hónapokban rossz volt az ellátás, és 12 éves gyermekként többször sorban álltam kenyérért. Az egyik képen látszik egy épület, most pirosas jellegű Rubin söröző és Vegyesbolt üzletté lett átalakítva, akkoriban itt egy pékség üzemelt. 1956-ban és 57 elején a téli hónapokban sokszor reggel 7-től déli 2 óráig is álltam 1 kiló, vagy fél kiló kenyérért és örültem ha sikerült kapni a családunk részére kis kenyérkét. Volt úgy, hogy ketten-hárman is beálltunk a családomból, pl. Balogh nagyapámmal együtt rendszeresen mentünk, hogy jusson kenyér a két családnak.
Aztán sokszor nem jutott, mert előfordult itt is meg a Kosuti és a Köteles utca sarkán lévő Pékség-ben is, (ami aztán SKF lett, most meg ADIX csapágysarok) hogy jöttek felkelők teherautóval és elvitték az éppen kisült kenyereket, és mondták: a felkelőknek kell, katonáknak kell és akkor aztán egy darabig nem volt kenyér…
A mai gyerekek ezt már nem tudják, de inkább ne is tudják...
A Rákosi Mátyás Csepel Vas és Fémművek (a nagy csepeli gyár) ez idő tájt sokszor be volt zárva, közlekedés sem volt sokszor, nyilván így fizetés és pénz sem volt…
No, de honnan a csudából volt mégis pár forint legalább kenyérre, krumplira? Hát onnan, hogy kisrác koromban mindig gyűjtötte a Család nekem és el lettek rakva az akkori 1947-ben kiadott Kossuth 5 Ft-osok, melyek különlegességnek számítottak kis ezüst tartalmuk miatt, és volt ebből vagy 150 db. És akkor ezeket a pénzeket elővettem és ebből vette családunk a legfontosabb dolgokat: így pl. kenyeret az említett pékségekben, krumplit és lisztet, zsírt a Csarnok téren a vidéki paraszt árusoktól és némi húst, szalonnát szintén a piaci-vidéki kofáktól. Mondanom sem kell gondolom, hogy ezekből az 5 Ft-osokból már egy darab sincs, de aki esetleg alig emlékezne, itt a netről levett fotón látszik.
Aztán közben 1952-53-ban építettek egy iskolát a Mártírok útja másik végében, és megnyílt az „újmártírok” suli is, a Mártírok útja 215. szám alatt, 1953 szeptemberében, és azért „újmártírok”, mert a régi Mártírok útja 47. szám alatti iskola az a „régimártírok”…
Ehhez is mellékelek egy fotót, az „újmártírok” suli építésének idejéről, meg még egy osztály évszám jelölő fotót, és látjuk, hogy ekkor még az ún. Rákosi címer volt, és ezen a cím a Mártírok utja 216. szám. (tehát nem 215, mint a nyitás idején)
Aztán a Mártírok útját még átszámozták, ekkor az iskola már 208. szám lett, most ez a címe, és jelentős sorházas lakótelep is létesült.
Ehhez beteszem a „Pesterzsébet a hazám” blogból Faluvégi blogtársunk egy hozzászólását melyet nemrégiben írt a Mártírok útja majdnem végéről:
„Annyira faluvége volt, hogy egyetlen „szürcsölde” sem volt a környékünkön. A legközelebbi egy presszó volt, az akkori Gárdonyi Géza - Magyar u. sarkán. Oda küldtek a fonott demizsonnal borért, a nevére nem emlékszem. A 209. számmal véget ért az utcának azon oldala. A lakótelep helyén egy mélyedés volt bolgárkertészettel. Csak a Burma vasút után volt még néhány ház. 1952-ben felépült az iskola, 68 körül az ABC, meg a lakótelepet is elkezdték, 73-ban épült az uszoda. Az óvodára nem emlékszem. Az utca másik oldala már meg volt gyerekkoromban is.”
Másik blogtársunk „tojpli” ezt azzal egészítette ki, hogy „a sarkon előbb a Menázs kocsma volt utána Éva presszó lett”.
Az biztos és látszik, hogy valóban ún. faluvége volt a környék.
2001-ben érkezett meg a világvárosi méret is, a Mártírok útja végében megnyílt egy európai méretekben is nagyon komoly TESCO szupermarket, a régi Beer birtok-puszta világvárossá vált, Pesterzsébet M5 Megapark létesült, 30.000 m2-es bevásárlóközponttal, mely kb. 6 hónap alatt épült meg, ez a Tesco is jelentősen hozzájárult a Mártírok útja és a kerület fejlődéséhez.
A Mártírok útja végében a 286. szám alatt még Pesterzsébeti Lovas Sport Egyesület is létesült kikapcsolódási lehetőségekkel és látnivalókkal, és úgy látszik ezzel visszatértünk oda is, hogy a lovag Beer kapitány egykori Kapitánypuszta területe, ahol nyilván egykoron voltak lovak, most megint lettek lovak…
Ezzel a háromrészes cikksorozat végére értünk, ja, de még annyit, hogy kiteszek egy saját készítésű fotót a keresett házról is, mely tehát a Ferenc József utcza 203. szám, de „új” több mint 60 éves nevén már rég Mártírok útja 203. szám…de a postás bácsi nyilván mégis megtalálja a címet ezen az utcaneven-házszámon is…
Az épület pedig a mellékelt térképek és ismeretek alapján 1930-31 körül épülhetett; elismerés a ház lakóinak, hogy még most is védik és őrzik kb. 80 éves házukat és az értékesnek mondható régen készített és felszerelt házszámukat.
Végezetül még valami; az utca, mely a Ferenc József nevet ténylegesen több mint 50 évig viselte, megérdemli, hogy kitegyek egy viszonylag kevésbé ismert fiatalabb kori portrét Ferenc József császár és királyunkról, ahol magyar tábornagyi uniformisban látható, a Magyar Szent Koronával.
(Bejegy: Zoltan-kiskiskosutis)
Nagyon jó ez a sorozat, reméljük hasonlókra lesz még példa, és olvasgathatunk kedvünkre.
VálaszTörlésMinden elismerésem, az eredményes kutakodáshoz.
Remélem a többiek is írnak valamit.
Szia Zoltán!
VálaszTörlésNagyon jól sikerült sorozat.
Remélem sok ilyennel örvendeztetsz még meg
bennünket.
Megoldottam a kérésedet, és csak annyit, hogy közben újra elolvastam a bejegyzésedet, és még mindig tetszik.
VálaszTörlésSzervusztok James és Gyula!
VálaszTörlésA jövőben is próbálok hasonló erzsébeti érdekességeket kiragadni-gyűjteni, és köszönöm a hozzászólásotokat és az elismerést.
Pékség: A feltüntetett helyen,1956-ban én is sorban álltam kenyérért az édesapámmal. Jobb így,hogy a mai gyerekek ezt el sem tudják képzelni.
VálaszTörlés