EttvelZoltán http://www.facebook.com/zoltan.ettvel**ÓváryGábor http://www.facebook.com/gabor.ovary

2012. január 25., szerda

A „Téglási” ami „tegaj” is (3.r.)

 
A „Téglási” tóval-tavakkal kapcsolatosan a Gubacsi Téglagyárról beszéltünk, mert alapvetően abból a technológiából jött létre a tó. Na’most feltehetően a Gubacsi Téglagyárnak volt egy előzménye...

Kivételesen félve kezdek ebbe a leírásba, mert részben szóbeszédre épül… A dolog arról szól, hogy a Gubacsi Téglagyártól nem messze feltehetően az 1700-as évek végén, ill. az 1800-as évek elején is lehetett valamiféle kis téglavető vagy cserépkészítés.

Ez a téglavető tehát még az 1848-as Forradalom és Szabadságharc előtt lehetett, amikor Pesterzsébetnek még híre-hamva sem volt, nem létezett sem Erzsébetfalva, sem Kossuthfalva sem.  
Csak a Gubacsi Határcsárda (Pesther Hotter W.H.,) volt ott és ez a kis téglavető-cserépkészítő telep, ahol a Határ út (Gubacser Hotter) és a Soroksári út (Soroksarer Strasse) találkozott.
Ott a Gubacsi Határcsárdával szemben volt a kis "Péteri Téglavető", mint a Gubacsi Téglagyár bizonyos értelmű őselődje a Dunapart felé; a Gubacsi Határcsárda helyén most az ÖMV benzinkút található.

A Gubacsi Határcsárdát akkoriban Üknagyapám családi nevéről az "ódon Balogh Csárdá"-nak is hívták. Ezt a téglavető dolgot alapvetően részben Balogh Zoltán nagyapám (anyai ágról) elmondásából tudom, mert erről az ő apukája Balogh Nándor és annak az apukája Balogh László is beszélt.
A fővárostól bérelték pályázatok alapján őseim a Gubacsi Határcsárdát, bérlői voltak legalább 1852-től 1924-ig, tehát több mint 70 éven keresztül. 
A Csárdába sokan jártak át iszogatni és eszegetni, részben hálni is a Soroksári  út másik oldalára a Gubacsi Határcsárdába.
A Csárdát egyébként családunk szerint 1550-ben, a Pestszenterzsébet 1936-os kiadású Chikán Béla könyv szerint 1683-ban építették, lebontották 1938-ban.

Nyilván nem téglagyári méretekben létezett a téglavetés, hanem teljesen kis manufakturális rendszerben, de volt és Gubacsi Téglagyár megnyitása táján ez megszűnt, ez tehát csak a téglagyár előzménye volt pár száz méterrel még Pest felé.
Azzal egy időben vagy valamivel később az ún. "Leitgeb major" létesült, kis kastélyával és munkásemberek kis viskóival.

A cikkhez mellékeltem több térképet. Az egyik egy olyan térképrészlet, ami az itt elmondott téglavető dologhoz a legfontosabb, a 1842-ből való. 

Ez a térképrészlet gyakorlatilag bizonyító erejű az elmondott téglavetőre vonatkoztatva.

A térképhelyszín a Soroksári út és Határ út sarok a Gubacsi határcsárdával és kertjével (Garten). Ezen a színes térképen látszik, hogy ott valamiféle tényleges téglavető volt a Gubacsi Határcsárdával szemben a Soroksári út másik felén a Duna partnál, az ún. Péteri téglavető, a feliraton németül látszik: „Ziegelschlag des St. Péteri” azaz „Szent Péteri téglavető(je)”.

Egy másik térkép az 1860-as állapotokat mutatja az akkor még nem Erzsébetfalva és Kossuthfalva területéről, mivel Erzsébetfalva csak 1870-ben alakult meg.
Két térképet mellékeltem még, egyet 1882-ből, valamint egyet szinte közvetlenül a II. világháború befejezése előtti időkből, 1943-ból.
Az 1943-as térképrészleten gyönyörűen látszik, hogy volt a Nagy Tó és még 3 tó, tehát a Téglagyári tavak akkor összesen 4 tavat jelentettek.

Az 1850-es években aztán a fejlődő Erzsébetfalván a Gubacsi Téglagyár megnyílt és egy idő után kialakultak a téglagyári tavak, a „Téglási”, ami a mi nyelvünkön csak így egyszerűen „tegaj” volt. 
Az 1882-as év végén megindult ill. ott haladt át a Budapest-Kiskunhalas-Szabadka-Újvidék-Zimony vasútvonal, majd a Pest felé (Vágóhíd) menő HÉV vonal is, ez a kis téglavető telep gyakorlatilag megszűnt létezni.
A tavakban kialakult a nyüzsgő vízi világ a vízi növényzettel, ahol lehetett horgászni, halászni, fürdeni…és a vakmerő fürdőzőknek nagyon sok veszélyt jelentett, mint ahogy ez már a 2. részben  és ott hozzászólásban is szerepelt.
A Gubacsi Téglagyár mellett létesült aztán a Közműhely épülete, erről is láthatunk egykori régi fotót, valamint egy napjainkban készült fotót is a már felújított épületről..

(a cikk befejezése a 4. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

2 megjegyzés:

  1. Szia Zoli!
    Akkora adag új ismerettel láttál el bennünket, hogy csak pislogok. Köszönjük az eddig nem, vagy alig ismert részleteket. Különösen élvezetes volt olvasni a családi legendáriumból idézett részeket. Az ősök tisztelete pedig dicséretes dolog, annál is inkább, mivel kevesek őrzik meg a Nagyapák szóban elmondott emlékeit. Reméljük, még olvashatunk hasonlókat a Pesterzsébeti érdekes „lapjain”.

    VálaszTörlés
  2. Szervusz james!
    Valóban van részlet, amelyet még eddig nem említettem és addig nem mertem kicsit sem publikálni, amíg valamely bizonyító dokumentumot nem találtam.
    Köszönöm, hogy megemlítetted az ősök tiszteletét, ez nálam igencsak fontos dolog.
    James, hozzászólásod és elismerő szavaidat köszönöm.

    VálaszTörlés