A bérlakások kialakulása Pesterzsébeten (1.r.) (előadásról)

A Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet szervezésében 2012 november 13-án, kedden délután 5 órakor előadást hallottunk a Csili Vízvári László termében, ahol   

Óváry Gábor villamosmérnök tartott előadást  

„A bérlakások kialakulása Pesterzsébeten” címmel. 

Az előadásról a szokottnál részletesebben fogok beszámolni; egyrészt azért mert igen részletes és érdekes előadás volt, másrészt azért mert igen sok dokumentumot sikerült kapnom az előadó Óváry Gábortól, valamint több helyszínen készült fotót is kaptam james 36 barátomtól is. 
Külön köszönöm mindkettőjüktől a kapott dokumentumokat.
Az előadásból a teljesség igénye nélkül néhány fontosabb részletet állítottam össze...

A Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet vezetője, Kökény Jánosné Kalmár Veronika nyitotta meg az előadást, a pódiumon az előadóasztalnál Óváry Gábor készülődik az előadás megtartására

Az előadó Óváry Gábor villamosmérnök városvédő,  a 
Budapesti Városvédő Egyesület 
Pesterzsébeti Csoport tagja

Folyamatosan érkeznek a hallgatók az előadásra, közben kézhez kapták a Helytörténeti Klub 2013. évi találkozóinak programját is. 

A hallgatóság ismerkedik az előadás tartalmi vázlatával

Azt a területet, amelyet Pesterzsébetnek hívunk, itt már a kőkorszakban is  éltek emberek, de a középkorban már létezett Gubacspuszta. 
 A 19. században Gubacspuszta egy belga bank tulajdonában volt. A bank 1868-ban nyilvános árverést tartott, az árverésre meghívtak országgyűlési képviselőket és vagyonos polgárokat. Vásárlók voltak: Móricz Pál, Papp Lajos, Kende Kanut(h), Domahidy Ferenc, Jókai Mór, báró Simonyi Lajos stb.
Két évvel később (1870-ben) az új tulajdonosok egy része Suda János ügyvéd és Hitel Márton földbirtokos területeik eladásával, kezdeményezői lettek a település megalapításának. Több száz 300 négyszögöles házhely került eladásra.

Suda János és társai  1870. június 14-én a telepet Erzsébet királyné tiszteletére Erzsébetfalvának nevezték el. Erzsébetfalva lélekszáma 223 fő volt.

1882-ben megépült az egykori régi Községháza a Széchenyi utca sarkán, majd 1906-ban felépült a mai Városháza épülete, amelyet a Böhm Henrik és Hegedüs Ármin tervezőpáros készített. 
Az épület szecessziós építészeti stílusban készült, jellemzője a különböző formák hullámzása és a színgazdagság... 

A fiatal Erzsébetfalva település népessége folyamatosan növekedett, 1900-ban már 15 ezer, 1910-ben 30 ezer, 1920-ban 40 ezer, 1930-ban 67 ezer, 1941-ben pedig már a 76 ezer főt is elérte.
A gyors fejlődésnek köszönhetően Erzsébetfalva 1923-ban rendezett tanácsú várossá alakult és Erzsébetfalva település 1924. január 1-jével  elnyerte a városi rangot, neve Pesterzsébet lett. A városi tanács kezében volt a vezetés, melyet a polgármester vezetett. Az első polgármester  dr. Chikán Béla (1891-1963) lett.)
A két világháború között még egy névváltozás volt, Pesterzsébet 1932 novemberében felvette a Pestszenterzsébet nevet.

A továbbiakban először általánosságban beszélünk a bérlakásokról, utána térünk rá a konkrét erzsébeti vonatkozásokra...

A bérlakás nem új fogalom, a rómaiaknál már épültek bérlakások. Rómában mintegy 2500 évvel ezelőtt a jómódú polgárok spekulációs célból a szegények részére 45000 bérlakást építettek. A képen látható egyemeletes bérháztömb a Tiberis folyó torkolatánál épült és jelenleg is megtekinthető.

Aztán épültek bérlakások a középkorban is...
A képen a középkori Párizs központjában lévő bérházat látunk. Európában – már a középkorban is - a bérlakások építésével meg lehetett gazdagodni, részben úgy, hogy az üres telek az építkezések után felértékelődött, majd a reá fordított építési költség a bérbeadás bevételeiből busásan megtérült. 
Az európai kormányok ezt nem nézték tétlenül és a bérlakásokra vagyonadót vetettek ki, ez volt az „ablakadó”. Az ablakok száma képezte az adó alapját, ez volt épület forgalmi értékének legegyszerűbb megállapítási módja.  

1822-ben épült Pesten az első bérlakás: a Wurm ház a Dorottya utcában. Wurm József vaskereskedő építtette fel Pest egyik legnagyobb és legimpozánsabb bérházát... Gazdag család volt a Wurm-család, így aztán nem okozott anyagi gondot, hogy a ház megtervezésére Pollack Mihályt, (Bécs 1773-Pest 1855) a magyar klasszicista építészet egyik nagymesterét kérték fel...  
Polláck Mihály  a reformkor egyik legkiválóbb alkotója, életének főműve a Magyar Nemzeti Múzeum.

:

Az épület jelentősége abban állt, hogy a vályog, vagy vegyes kövekből épült házak között megjelent egy masszív téglából készült épülettömb. Az 1838-ban bekövetkezett pesti jeges ár, amely az épületek nagy részét tönkretette, nem okozott kárt ebben az épületben, sőt 1867-ben még két emelet ráépítésével bővítették az épületet, így jött létre a háromszáz ablakos ház.
1898-ban Hauszmann Alajos tervei szerint a Wurm udvar területét színes üvegtetővel borították be, és ez a terület pénztárteremként üzemelt.

(a cikk folytatása a 2. részben) 

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)