"A Téglási” ami "tegaj" is (1.r.)

2011 május 10-én a  Csili  Művelődési  Központ  Helytörténeti  Klub  Pesterzsébet szervezésében 2012 január 10-én kedden délután a Csili Vízvári László termében (B épület, Budapest XX., Pesterzsébet, Baross u. 55.) dr. Réfi Oszkó Magdolna "A Téglási" című előadása volt meghirdetve. Az előadást Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Helytörténeti Klub vezetője szervezte a Csilivel együtt.

Az előadásra sajnos nem tudtam elmenni, de ettől függetlenül mégis próbálok cikket írni "A Téglási”-ról. Néhány térképet, fotót, kordokumentumot összegyűjtöttem a témát illetően, melyet a blogomba felteszek. 

A képgyűjtés összeállt saját anyagomból, továbbá segített a Pesterzsébet-a hazám    topicból james, árpádutca és tekon topictárs, a Fal-Art blogból james blogtárs, valamint a Pesterzsébeti Múzeum kiadványai is anyagul szolgáltak.  
A segédanyagokat melyeket felhasználtam, ezúton mindenkinek megköszönök.

A képeken térképeket látunk a téglagyár feltüntetésével, a hatalmas agyagvermet, melyből később az ún. Téglási tó kialakult,  valamint anyagszállító csillepályát és az egykori munkáslakásokat.

A terület gyakorlatilag kb. a régi Gubacsi Ófalu területe. Az, hogy ez milyen ősi terület, az abszolút külön cikksorozatot érdemelne, ezzel most nem foglalkozok.

Az 1860-as években a  a régi Gubacsi Ófalu környékén a Drasche cég kezdte meg az agyagos talaj kiaknázását téglagyártás céljára. 1867-ben vette át a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. a munkát. Először egy tábori, majd két körkemence épült. 

Ez lett végül is egyszerűen a híres "Gubacsi (v. Pesterzsébeti) Téglagyár".

A téglagyártás hosszú éveken keresztül sok erzsébetfalvai (pesterzsébeti) -kossuthfalvai és a környéken lakó embernek adott téglagyári és fuvarozási-szállítási, valamint egyéb munkát.

Az 1860-as években a területen már munkásházakat is építettek, a téglagyári telepen az 1935-ös években 80 db szoba-konyhás egyszerű munkáslakás volt.

A téglagyárban a II. világháború előtt, a 30-as években évente összesen kb. 32 millió kis és nagyméretű téglát gyártottak.

"Tojpli" és "james 36" topictárs és blogtárs hozzászólásaik tetszenek, ezért beteszem ide cikk kiegészítésként, mivel fontos emlékeket érintenek a múltból. Sőt, itt olvashatjuk a Téglási akkori köznevét is, melyet tojpli társunk említett, (cikkcím módosítva), a Téglási-t köznapi néven mi erzsébeti fürdőzős-úszkálós srácok így hívtuk: "tegaj"    
                                                                                                   

 "tojpli: ...Felidézi a gyerekkoromat és tudásanyag annak, aki nem ismerte a "tegaj"-t. Emlékszem a Kék tó és a Nádas tó közt néha valami oknál fogva kialakult némi szintkülönbség. Akkor a közte húzódó keskeny gátat átvágták és közé egy hálót feszítettek. Nagyon sok főleg apró halat (naphal, aranykárász, sneci stb.) fogtak. Persze a bámészkodó srácok is részesültek a zsákmányból. Akkor még jobban szerették egymást az emberek... " 
"james 36: ...miként bámultad a tó vízének a tükrén úszkáló békalencsét, a „snecik” hátán megcsillanó napfényt, amint a vízfelszín közelében cikáztak. Vagy, amikor kiskorunkban gombostűből készített horoggal próbálkoztunk, ezerből egyszer, ha sikerült..."

(a cikk folytatása a 2. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)