Budapesti Újság - Pesterzsébeti lokálpatrióták

Cikkbejegyzésem most rendhagyó lesz, nem kifejezetten Gubacs Puszta, Erzsébetfalva, Kossuthfalva történeti érdekességekről fogok írni, hanem egy újsághoz-újságról írok...és-pedig...azt, hogy...

BUDAPESTI ÚJSÁG…házhoz hozza a kézbesítő ezt az ingyenes újságot. Színes, nagyon szépen és érthetően szerkesztett, színvonalas, tartalmas budapesti-kerületi lap. 

Nézem az újságot, olvasgatom…lapozom előre-hátra…és keresem azt, amire a „Pesterzsébet - a hazám” topicból tojpli topictársam hívta fel a topicolvasók figyelmét: ugyanis a Pesterzsébeti Érdekes blogomat felfedezte a Budapesti Újság XX., XXIII. Kerületi kiadványa ill. Szerkesztősége és a következőket írja a 2012 január 26-i szám 8. oldalán középtájt:

„Erzsébeti Érdekes
Ritka jó várostörténeti blogra bukkantunk a világhálón: a Pesterzsébeti Érdekes rengeteg fotót, térképet, adatot közöl a régi és a mai Erzsébetről. Aki itt olvasgat, alapos ismeretekre tehet szert a kerület történetéről. A blog a  http://zettvel.blogspot.com   címen érhető el.”

Ugyancsak a Budapesti Újság XX., XXIII. Kerületi kiadványa ill. Szerkesztősége írja a következőket a 2012 január 19-i számban:

„Neten a kerület
Aktívak a neten az erzsébeti lokálpatrióták. Az Index portál budapesti fórumai között az egyik leglátogatottabb a „Pesterzsébet - a hazám” http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9025417 nevű topik: napi aktualításokat és archív anyagokat is kínál az érdeklődőknek. A Facebookról a „Szeretlek Pesterzsébet” http://www.facebook.com/pages/Szeretlek-Pesterzs%C3%A9bet/182276181820855 oldalt ajánljuk, ha valaki többet szeretne tudni a helyi nevezetességekről. Ugyancsak a Facebookon találjuk meg a fontosabb intézmények oldalait is.”

Köszönet a Budapesti Újság Szerkesztőségének ill. újságíróinak, hogy Pesterzsébet lokálpatriótáira és topikunkra is felhívta a figyelmet.

A Budapesti Újság-nak személy szerint is köszönöm, hogy a Pesterzsébeti Érdekes blogomra felfigyelt elismerően véleményezte. 

üdvözlettel,

Ettvel Zoltán

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

A „Téglási” ami „tegaj” is (3.r.)

 

A „Téglási” tóval-tavakkal kapcsolatosan a Gubacsi Téglagyárról beszéltünk, mert alapvetően abból a technológiából jött létre a tó. Na’most feltehetően a Gubacsi Téglagyárnak volt egy előzménye...

Kivételesen félve kezdek ebbe a leírásba, mert részben szóbeszédre épül… A dolog arról szól, hogy a Gubacsi Téglagyártól nem messze feltehetően az 1700-as évek végén, ill. az 1800-as évek elején is lehetett valamiféle kis téglavető vagy cserépkészítés.

Ez a téglavető tehát még az 1848-as Forradalom és Szabadságharc előtt lehetett, amikor Pesterzsébetnek még híre-hamva sem volt, nem létezett sem Erzsébetfalva, sem Kossuthfalva sem.  
Csak a Gubacsi Határcsárda (Pesther Hotter W.H.,) volt ott és ez a kis téglavető-cserépkészítő telep, ahol a Határ út (Gubacser Hotter) és a Soroksári út (Soroksarer Strasse) találkozott.

Ott a Gubacsi Határcsárdával szemben volt a kis "Péteri Téglavető", mint a Gubacsi Téglagyár bizonyos értelmű őselődje a Dunapart felé; a Gubacsi Határcsárda helyén most az ÖMV benzinkút található.

A Gubacsi Határcsárdát akkoriban Üknagyapám családi nevéről az "ódon Balogh Csárdá"-nak is hívták. Ezt a téglavető dolgot alapvetően részben Balogh Zoltán nagyapám (anyai ágról) elmondásából tudom, mert erről az ő apukája Balogh Nándor és annak az apukája Balogh László is beszélt.

A fővárostól bérelték pályázatok alapján őseim a Gubacsi Határcsárdát, bérlői voltak legalább 1852-től 1924-ig, tehát több mint 70 éven keresztül. 

A Csárdába sokan jártak át iszogatni és eszegetni, részben hálni is a Soroksári  út másik oldalára a Gubacsi Határcsárdába.

A Csárdát egyébként családunk szerint 1550-ben, a Pestszenterzsébet 1936-os kiadású Chikán Béla könyv szerint 1683-ban építették, lebontották 1938-ban.

Nyilván nem téglagyári méretekben létezett a téglavetés, hanem teljesen kis manufakturális rendszerben, de volt és Gubacsi Téglagyár megnyitása táján ez megszűnt, ez tehát csak a téglagyár előzménye volt pár száz méterrel még Pest felé.

Azzal egy időben vagy valamivel később az ún. "Leitgeb major" létesült, kis kastélyával és munkásemberek kis viskóival.

A cikkhez mellékeltem több térképet. Az egyik egy olyan térképrészlet, ami az itt elmondott téglavető dologhoz a legfontosabb, a 1842-ből való. 

Ez a térképrészlet gyakorlatilag bizonyító erejű az elmondott téglavetőre vonatkoztatva.

A térképhelyszín a Soroksári út és Határ út sarok a Gubacsi határcsárdával és kertjével (Garten). Ezen a színes térképen látszik, hogy ott valamiféle tényleges téglavető volt a Gubacsi Határcsárdával szemben a Soroksári út másik felén a Duna partnál, az ún. Péteri téglavető, a feliraton németül látszik: „Ziegelschlag des St. Péteri” azaz „Szent Péteri téglavető(je)”.

Egy másik térkép az 1860-as állapotokat mutatja az akkor még nem Erzsébetfalva és Kossuthfalva területéről, mivel Erzsébetfalva csak 1870-ben alakult meg.
Két térképet mellékeltem még, egyet 1882-ből, valamint egyet szinte közvetlenül a II. világháború befejezése előtti időkből, 1943-ból.

Az 1943-as térképrészleten gyönyörűen látszik, hogy volt a Nagy Tó és még 3 tó, tehát a Téglagyári tavak akkor összesen 4 tavat jelentettek.

Az 1850-es években aztán a fejlődő Erzsébetfalván a Gubacsi Téglagyár megnyílt és egy idő után kialakultak a téglagyári tavak, a „Téglási”, ami a mi nyelvünkön csak így egyszerűen „tegaj” volt. 

Az 1882-as év végén megindult ill. ott haladt át a Budapest-Kiskunhalas-Szabadka-Újvidék-Zimony vasútvonal, majd a Pest felé (Vágóhíd) menő HÉV vonal is, ez a kis téglavető telep gyakorlatilag megszűnt létezni.

A tavakban kialakult a nyüzsgő vízi világ a vízi növényzettel, ahol lehetett horgászni, halászni, fürdeni…és a vakmerő fürdőzőknek nagyon sok veszélyt jelentett, mint ahogy ez már a 2. részben  és ott hozzászólásban is szerepelt.

A Gubacsi Téglagyár mellett létesült aztán a Közműhely épülete, erről is láthatunk egykori régi fotót, valamint egy napjainkban készült fotót is a már felújított épületről..

(a cikk befejezése a 4. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

"A Téglási” ami „tegaj” is (2.r.)

A Duna közelsége és a Téglagyár tavainak fürdőzési lehetősége egyszer csak kitermelte a fürdőzési igényeket...És lám, a Téglagyártól nem messze, az erzsébeti Kis-Duna partján 1914-ben megnyílt egy zárt (fedett) uszoda.
Aztán az 1920-as évek végén sok várakozás után végre a Pesterzsébeti Strandfürdő is megvalósult, melyet Pesterzsébet kb. 50 ezres népessége már nagyon várt. Ezekben az években jöttek rá és fedezték fel a jódos, brómos gyógyfürdő csodás gyógyhatását és ezért létesítették a Gyógyfürdőt.

A téglagyári „tegaj”-hoz kapcsolódik még egy fontos dolog…erről nincs képem, és szinte nem is lehet róla sehol olvasni…De az 1930-as években a Gubacsi Téglagyár tó vizén uszodát is létesítettek, amelyben nagy vízipóló csaták is voltak egykoron még a II. világháború előtt. Ezt én nem láttam, sehol nem olvastam, ezt erzsébeti régi ismerőseimtől tudom, akik viszont már nem élnek, gondolom a hozzászólásokból ez kiderülhet pontosan, de gondolom valóban így volt.

A világháború alatt aztán az uszodai dolog természetesen tönkrement, azonban 1945 után a Pesterzsébeti Gyógyfürdőt ismét megnyitották.

De viszont később nyilván gazdaságtalan lett, le is robbant kissé, aztán bezárták…

Az, hogy mi van most a Pesterzsébeti Gyógyfürdővel…hát ezt a gondolatot meghagyom esetleg a hozzászólóknak…természetesen ezért a fürdőzésért mindig fizetni kellett…

De "A Téglási”…a „tegaj”…hát az „ingyévótám”…

Itt a Téglagyárnál ezek a tavak…alapvetően tórendszert képeztek…volt idő mikor 2 tó volt…de volt idő, amikor nemcsak 2 tó volt…hanem 5 db tó is volt. De mégis, hogy alakultak ki ezek a tavak?

A téglagyári tavak tulajdonképpen nagy agyaggödrök voltak vízzel telítődve. Ezek a gödrök technológiailag az agyagbányászat velejárói; aranyosan vadregényes, elvadult környezetük volt, és ahogy az előző részben már szerepelt, halak, siklók, békák és mindenféle vízi csodabogár is volt benne. 

Na'most lehet, hogy meglepőnek tűnik, de ez nem feltétlenül csak agyaggödör; a képeslapra az van írva, hogy "Holt Duna", mondjuk az biztos, hogy kicsit odébb valamikor volt is sziget a Dunában, az a bizonyos  Kohlbacher sziget...és az a Duna ág megszűnt, mert a terület valóban feltöltődött...

Ahogy emlékszem a Téglási tavakra, gondolhatnánk, hogy az egész tóterület egy jó nagy akvárium is lehetne, ahol lehet horgászni, pecázni, a könyékén játszani, barangolni, fürdeni, nagyon tetsző kis vidék volt...

Még a dologhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a fürdés, amikor én még kissrác voltam, tilos volt.

Mély víze volt a 50-60-as években és sajnos nagyon sokan bele is fulladtak…

A képeken látszik egy igen régi, kb. 1908-es Erzsébetfalva képen a Soroksári út Pest felől nézve a legnagyobb Téglási "Nagytó"-val. A többi képen az Erzsébeti Gyógyfürdő kb. szocreál fénykorában. Látjuk továbbá a téglagyári házakat 1935 táján, valamint az 1950-es évek után épült új téglagyári házaknál a Közért, régi állapotában belül és mai állapotában kívül. 

Látszik egy 1941-es térkép is a Téglagyár és környékéről...ezen pl. 4 tó is látszik...aztán itt a Soroksári út nem Soroksári út, nem is Dózsa György út, nem is Helsinki út...hanem a kor igényének megfelelően Horthy Miklós út...

Kiegészítem a cikket "tojpli" visszaemlékező fontos hozzászólásával:

"...Bizony igaz, mint ahogy írtad is, tilos volt fürdeni. A lerombolt gyönyörű vasúti lejáróval szemben volt az úgynevezett Nagy tó. Ez kb. kétharmadánál el volt választva egy kifeszített hálóval. Ha a tiltás ellenére valaki fürdött, akkor felhívta a figyelmét, hogy ott rendkívül veszélyes, mert nagyon mély. Ennek ellenére minden évben megszedte az áldozatát, néha többet is. Mikor meghallottam a tűzoltóautó sivítását, már futottam is a környékbeli srácokkal kíváncsiskodni. Ez volt a korabeli katasztrófa turizmus. Télen korizáskor egy hosszú farudat használtunk. De volt tutajozás, meg a csuda tudja hogy még mi. Végül mindenféle szeméttel betemették, amiből számunkra még kincsnek számító dolgokat kiguberáltunk. Mivel még nem volt gyurma a suliban, vizes rongyba csavart friss agyagot vittünk. A Kolbacher szigetnévre sajnos nem emlékszem, de most már tudom, hogy volt egy olyan is..."

(a cikk folytatása a 3. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

"A Téglási” ami "tegaj" is (1.r.)

2011 május 10-én a  Csili  Művelődési  Központ  Helytörténeti  Klub  Pesterzsébet szervezésében 2012 január 10-én kedden délután a Csili Vízvári László termében (B épület, Budapest XX., Pesterzsébet, Baross u. 55.) dr. Réfi Oszkó Magdolna "A Téglási" című előadása volt meghirdetve. Az előadást Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Helytörténeti Klub vezetője szervezte a Csilivel együtt.

Az előadásra sajnos nem tudtam elmenni, de ettől függetlenül mégis próbálok cikket írni "A Téglási”-ról. Néhány térképet, fotót, kordokumentumot összegyűjtöttem a témát illetően, melyet a blogomba felteszek. 

A képgyűjtés összeállt saját anyagomból, továbbá segített a Pesterzsébet-a hazám    topicból james, árpádutca és tekon topictárs, a Fal-Art blogból james blogtárs, valamint a Pesterzsébeti Múzeum kiadványai is anyagul szolgáltak.  
A segédanyagokat melyeket felhasználtam, ezúton mindenkinek megköszönök.

A képeken térképeket látunk a téglagyár feltüntetésével, a hatalmas agyagvermet, melyből később az ún. Téglási tó kialakult,  valamint anyagszállító csillepályát és az egykori munkáslakásokat.

A terület gyakorlatilag kb. a régi Gubacsi Ófalu területe. Az, hogy ez milyen ősi terület, az abszolút külön cikksorozatot érdemelne, ezzel most nem foglalkozok.

Az 1860-as években a  a régi Gubacsi Ófalu környékén a Drasche cég kezdte meg az agyagos talaj kiaknázását téglagyártás céljára. 1867-ben vette át a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. a munkát. Először egy tábori, majd két körkemence épült. 

Ez lett végül is egyszerűen a híres "Gubacsi (v. Pesterzsébeti) Téglagyár".

A téglagyártás hosszú éveken keresztül sok erzsébetfalvai (pesterzsébeti) -kossuthfalvai és a környéken lakó embernek adott téglagyári és fuvarozási-szállítási, valamint egyéb munkát.

Az 1860-as években a területen már munkásházakat is építettek, a téglagyári telepen az 1935-ös években 80 db szoba-konyhás egyszerű munkáslakás volt.

A téglagyárban a II. világháború előtt, a 30-as években évente összesen kb. 32 millió kis és nagyméretű téglát gyártottak.

"Tojpli" és "james 36" topictárs és blogtárs hozzászólásaik tetszenek, ezért beteszem ide cikk kiegészítésként, mivel fontos emlékeket érintenek a múltból. Sőt, itt olvashatjuk a Téglási akkori köznevét is, melyet tojpli társunk említett, (cikkcím módosítva), a Téglási-t köznapi néven mi erzsébeti fürdőzős-úszkálós srácok így hívtuk: "tegaj"    
                                                                                                   

 "tojpli: ...Felidézi a gyerekkoromat és tudásanyag annak, aki nem ismerte a "tegaj"-t. Emlékszem a Kék tó és a Nádas tó közt néha valami oknál fogva kialakult némi szintkülönbség. Akkor a közte húzódó keskeny gátat átvágták és közé egy hálót feszítettek. Nagyon sok főleg apró halat (naphal, aranykárász, sneci stb.) fogtak. Persze a bámészkodó srácok is részesültek a zsákmányból. Akkor még jobban szerették egymást az emberek... " 
"james 36: ...miként bámultad a tó vízének a tükrén úszkáló békalencsét, a „snecik” hátán megcsillanó napfényt, amint a vízfelszín közelében cikáztak. Vagy, amikor kiskorunkban gombostűből készített horoggal próbálkoztunk, ezerből egyszer, ha sikerült..."

(a cikk folytatása a 2. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

Pesterzsébeti Múzeum 2012 évi programelőzetes

A Pesterzsébeti Múzeumnak nem szükséges csinálni semmilyen reklámot, de úgy gondoltam, hogy ehhez a blogbejegyzésemhez a karácsonyi jókívánságaim mellé, annak aki még nem ismeri, kirakom a

Pesterzsébeti Múzeum 2012 évi programelőzetesét. 

Egyben kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és
Boldog Új évet mindenkinek!

A bejegyzéshez az Pesterzsrzsébeti Múzeum és a Galériák képei mellé mellékeltem még néhány, főként régi, még kb. 100 éves erzsébeti képet is:

   Pesterzsébeti Múzeum

   Gaál Imre Galéria

   Rátkay-Átlók Galéria

Régi képek; Erzsébetfalva, Pesterzsébet, Pestszenterzsébet 1909...1911, 
1922, 1942, 1953, 1980-as évek 

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

Csili Művelődési Központ Helytörténeti Klub Pesterzsébet 2012. évi találkozói

2012 évi találkozók:

A találkozók ideje  a hónap második keddje, délután 5 óra
A találkozók helye Csili Művelődési Központ, Vízvári László Terem
                             Csili B épület, Budapest XX., Baross u. 55.

2012. január 10.          Dr. Réfi Oszkó Magdolna:
A „Téglási”

2012. február 14.         Várhalmi András:
Arcképek Pesterzsébet múltjából

2012. március 13.        D. Udvary Ildikó:
Rátkay Endre művészete

2012. április 10.           Béládi Olívia:
Érintkezési pontok – a pesterzsébeti zsidó közösség története

2012. május 8.            Ettvel Zoltán:
Kossuthfalva története 1850–1924

2012. június 12.          Komoróczy László:
A Török Flóris (utcai) Általános Iskola története

2012. szeptember 11.  Váczi Péter:
A pesterzsébeti örmény kisebbség

2012. október 9.          Makádi Katalin rendőr alezredes, kapitányságvezető:
Pesterzsébet közbiztonsága

2012. november 13.    Óváry Gábor:
A bérlakások kialakulása Pesterzsébeten

2012. december 11.    Trencsényi László – Bata Béla:
Egy igaz legenda: Berci bá’

A találkozókra szeretettel meghívják Önt és barátait
                    az előadók,
                    Várhalmi András, a Csili igazgatója és
                    Kökény Sándorné Kalmár Veronika,
                                                 a klub vezetője

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

A századforduló bérpalotái

 

 

A Budapest Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Városvédő Csoportja a Pesterzsébeti Múzeumok Gaál Imre Galériájában (1203 Budapest Kossuth Lajos u. 39.) 2011 december 6-án előadást szervezett.
Az előadást Óváry Gábor villamosmérnök városvédő tartotta: A századforduló bérpalotái Budapesten címmel. Az előadás megtartásában a vetítésnél.
Az előadás vetítésénél Óváry Gábor leánya Óváry Szilvia segédkezett.

A vetített képes előadáson igen sok dokumentumot-fotót láttunk, köztük olyan képeket is, melyeket  gondolom többen még sehol nem láttunk. 

Részletesen beszélt az előadó Óváry Gábor az 1800-as évek második felében-végén épült, valamint az 1900-as évek első felében épült különböző épületekről. Ismertette, mi a különbség a bérpaloták, valamint az általános lakóépületek-bérházak között.

Az előadáson az előadó bemutatott egy térképet, melyen elmagyarázta Budapest fejlődését 1873 táján és utána egészen az 1950-es évekig. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolva az alábbi épületekről-létesítményekről láttunk képeket és hallottunk részletes ismertetést:

Az első lóvasút 1866 Újpest-Városkaputól a Széna térre, Margit híd építése, Nyugati pályaudvar, Operaház és környéke, Dorottya bérpalota Wurm udvar 1822, New York-palota, Nemzeti Múzeum és környéke, Clotild bérpaloták és Kígyó tér, Erzsébet híd 1903, Nagyvárad téri téglabetétes vasbetonpalota, Párizsi udvar 1909, Kőbánya Szent László Templom 1912, Szent László Főgimnázium. 

Hallottunk az Art-deco stílusról is, pl. Margitszigeti Sportuszoda 1930.

Az előadás során ismertetésre került Óváry Arthur, a híres pesterzsébeti építész egy-egy bérpalotája, az 1912-ben épült Szent László Társaság többfunkciós épülete; üvegtetős istentiszteleti hely (Budapest, Terézváros, Szent László utca 26.), valamint az 1914-ben felépített, Budapest, VII. Damjanich utca 18. szám alatti gróf Bissingen-Nippenburg Ernő által megrendelt öt emeletes bérpalota is. 
A pesterzsébeti Kossuth Lajos utcai Ipartestületi Székházról is hallottunk ismertetést, főként a Székház nagyterméről.

Beszélt az előadáson az előadó az ő nagyapjára is, hallottunk a híres pesterzsébeti építészünk Óváry Arthur munkásságáról és nemcsak az épületekről hanem a családjáról is, pl. Óváry Arthur és Urbán Istvánka (Stefi!) 1912-es esküvői meghívót is láttuk.
A családi kép középső sorában középen látható Óváry Arthur és felesége; alul baloldalt a szembe néző baloldali kisfiú Óváry Gábor az előadónk mosolyog ránk 1947-ben.

Megismertük az Óváry Arthurhoz kapcsolódó különlegességeket is, pl. az első tojáskeltetőgép „Tojás-költő gép”, melyet 19 éves korában szabadalmaztatott, valamint azt is megtudtuk, hogy testvérével az 1900-as évek elején duplafedelű repülőgépet is készített, ezekről is láttunk fotókat.

Érdekes, hogy Erdélyben is létesültek a nevéhez fűződő épületek, így Csíkszereda 1909,  Marosvásárhely, Nagyszeben 1908-1909.

Az előadás elején egy kerületi helyismereti versenyről is láttunk fotókat. Az egyik képen látszik egy iskolás verseny zsűrije, mely verseny egy kerületi helyismereti vetélkedő volt kisiskolásoknak. Pontosan a verseny neve: "Kerületi helyismereti verseny 4. osztályosok részére", mely 2011. november 23án került megrendezésre a Pesterzsébet, Lázár Vilmos Általános Iskolában. Repkáné Guj Judit kérte a Budapesti Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Csoportját, hogy delegáljanak tagokat a zsűribe. Ő küldte a fényképeket Óváry Gábornak.

Nagyon igényes, alapos és részletes előadást hallottunk. Óváry Gábor előadása az épületek részletes bemutatása mellett kitért az épületek műszaki megoldásaira, építészeti stílusaira és az épületek jelenlegi állapotára..

Az előadás feliratos képeit a blogba történő felrakáshoz Óváry Gábortól kaptam és a felhasználás csak ide a blogba, ill. előadásával kapcsolatosan lett engedélyezve.

Köszönet a rendezőknek, szervezőknek és különösképpen az előadó Óváry Gábornak a részletes, alapos és igen hasznos előadásért.

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)