Szomszédolás.Képek és történetek Soroksár múltjából

2011 június 14-én Román János tartott előadást „Szomszédolás. Képek és történetek Soroksár múltjából” címmel a Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet szervezésében.
Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Klub vezetője megnyitó szavai után következett Román János a Soroksári Grassalkovich Körből, aki első szavaival megköszönte a tiszteletreméltó felkérést az előadásra.

Az előadáson az előadó részletesen ismertette Surcusar azaz teljesen régiesen „sár-sarok” kialakulását egészen a legrégebbi időktől. Beszélt arról, hogy 1067-ben már találkozunk a Suruk Puszta névvel a történelemben; a  Surcusar név Anonymus latin nyelvű krónikájában is szerepel,  Soroksár és neve 1000 év alatt kiállta az idők próbáját.
1729-1732 között és folyamatosan Grassalkovich I. Antal (1694-1771) császári-királyi jogügyi igazgató megszerzi több más területtel együtt Soroksár, Gubacs, Szentlőrinc, Péteri, Kerekegyháza, Szentdienes területét és a Gödöllői birtokához csatolja.
Grassalkovich Antalnak rendkívül nagy a szerepe Soroksár betelepítésében és  fejlődésében, 1743-ban Mária Terézia császárnőtől-magyar királynétól grófi címet kapott, a királynő MT monogramját is használhatta címerében.
Az előadó részletesen beszélt a németajkúak betelepítéséről, melyre szükség volt, ugyanis a török uralom után a területek üresek voltak és ezek a betelepítések a környék és az ország fejlődését jelentették. A bevándorlók hajón, szekéren, gyalog jöttek be az országba és jelentős adó és egyéb kedvezményeket kaptak. Soroksár település Mária Teréziától 1759-ben mezővárosi jogot kapott. Számos szakma meghonosodott Soroksáron, melyek közül a legjelentősebbek közé tartozik a régi soroksári vízimalmos molnárok munkája. Így alakult ki a híres soroksári kenyérsütés, úgyhogy az 1900-as évek elején már az egész országba szállították a híres soroksári kenyeret.
Az előadó részletesen beszélt  a soroksári Krieser, később Ledofsky gőzmalomról, továbbá a híres jégszállítókról. A jegesek a Duna jegéből kitermelték a jeget, amit aztán pl. föld alatti 25m x15m = 400 m2-es (!) jégvermekben tárolták a jeget, majd szállították a megrendelő fogadósoknak, húsárusoknak és egyéb gazdáknak-polgároknak.
Beszélt az előadó a postaútról is, melynek Soroksáron volt jelentős állomása.

(cikkbejegyző külön beírása: egy időben Pest után a Gubacsi Határcsárdánál is volt postakocsi megállóhely, ezután következett a jelentős Soroksár megállóhely).

Az előadó beszélt a zimonyi vasútvonal kialakulásáról is, így a Budapest-Haraszti Helyiérdekű Vasút 1887-es megindulásáról. Ismereteket szereztünk a soroksári szódavízgyártásról is.
Gróf Migazzi Kristóf püspök-nek a templomépítő tevékenységét is megismertük, majd Soroksár műemlékeiről is, híresebb előkelő házairól, valamint a Gubacsi Kápolnáról és a soroksári temetőkről is ismereteket szereztünk, továbbá a híres I. világháborús emlékművet is megismertük.

Meg kell mondani, hogy az előadás a szokottnál hosszabbra kerekedett, de az előadó az előadásán sok olyan érdekességről is beszámolt, amiről még sehol nem hallottunk, valamint  eddig számos ismeretlen fotót is bemutatott. Jó előadás volt, nagyon megérte hogy ott lehessünk és végighallgathassuk.

A Helytörténeti Klub előadása ez alkalommal is igen tartalmasnak, érdekesnek bizonyult. 
Köszönet a rendezőknek és a Soroksári Grassalkovich Körnek, személy szerint elsősorban Román Jánosnak az előadónak.

(bejegy: Zoltan-kiskiskosutis, a kirakott képek előadás közben mobillal készültek.)