A Pesterzsébeti Temető rejtelmei

A Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet a „Pesterzsébeti  Temető rejtelmei” címmel tegnap 2011 november 07-én előadást rendezett a Csili Vízváry Termében. Az előadást Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Klub vezetője nyitotta meg. 

Az előadó Czúni Imre volt, neves fotóművész városvédő.

Czúni Imre fotóművész kiállítását a közelmúltban lehetett látni, melyet a Budapesti Városvédő Egyesület Pesterzsébeti Csoportja és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a Budapest, XX. kerület, Pacsirta utcai könyvtárban rendezett; kíváló fotókat láthattunk.

Czúni Imre az elmúlt évek során hosszas temetői kutatómunkát végzett, és a Pesterzsébeti Temetőben számtalan hírességnek, történelmi személyiségnek, neves embernek talált a sírjára.
Az előadó vízuálisan végigvezetett minket a temetőben, vetített képekkel tartott előadást; kiváló síremlék fotóiban az előadás közben gyönyörködhettünk. 

Vetítés közben készítettem néhány képet, képeim színvonala távolról sem közelíti meg az élményt, csupán emlékeztetőül szolgál.

Az előadást illetően, hogy érthetőbb legyen, egy temetőt bejárni nem vidám élmény, de mégis Imre előadásmódja kellemesen olyanná tette az előadást, hogy jó érzéssel, tisztelettel, de nem szomorúan gondolt az elhúnytakra, érdekes és érdekfeszítő volt.

A színvonalas előadáson rendkívül sok és értékes régi erzsébetfalvai, kossuthfalvai, pestszenterzsébeti és pesterzsébeti lakósról hallottunk és láttuk sírjait a Pesterzsébeti Temetőben.

A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány képen látott síremléket: pl. Suda János és családja, Hitel Márton és családja, Török Flóris, Szabó József  a Szabó telep volt tulajdonosának síremléke, Zyzda Albert és a Zyzda család, Landau Imre és felesége síremléke.
Láttuk továbbá a híres temetkezési vállalkozó Schrőder Emil és családja sírboltját, valamint Nagy Győry István sírját, Nuofer Lajos címzetes apát, továbbá Óváry Antal Pesterzsébet híres építésze és hozzátartozói sírját, Czétényi Vilmos festőművész sírját és még sokan másokét.

Véleményem szerint mindannyian akik ott voltunk, nagyon élveztük az előadást.
Az előadás végén meglepetésként egy apa és fia előadásában nagyon szépen trombitával felcsendült  az elhúnytak emlékére a híres „Il silencio” (Takarodó), nagyon szép volt...

Köszönet a kiváló előadásért és rendezésért!

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)