A Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériában 2011 november 22-én érdekes előadáson vehettünk részt. Az előadás címe: „Aranyemberek”; A XIX. sz. nagy patrónusa, a Sina család.
Az előadást Basics Beatrix a Corvinus Egyetem professzora tartotta, az előadást D. Udvary Ildikó múzeumigazgató nyitotta meg.
Jelen cikkem nem az előadást tartalmazza, cikkemet részben az előadáson hallottakból, részben pedig az erzsébeti szakirodalomból és a netről állítottam össze..
A Sina családról eddig én sem tudtam sokat. Sináék nagyon gazdagok voltak és sokat tettek az országért. Gubacs-puszta is valamikor az övék volt, melyből később Erzsébetfalva kikerekedett…és számos területen nagy mecénások is voltak…
A Sinák a Török Birodalomból, a mai Albánia területén fekvő görög Moschopolisból Nišen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe.
A bécsi cégalapító, Simon Sina (senior-idősebb) még 1753-ban Moschopolisban született, először Nišből (1782), majd másodszor Bécsből házasodott. 1798-ban alapított önálló cége főként levantei árukkal kereskedett, de hamarosan bekapcsolódott a banküzletbe is. 1818-ban kapott hodosi és kisdiai javaira magyar nemességet, 1822-ben hunyt el.
Fia, Georg Sina (magyarul Hodosi és kizdiai báró Sina György), (Niš 1783 - Bécs 1856) 1809-ben a magyarországi görög Derra Katalint vette nőül, az üzletben féltestvérével, Johann Sinával (Bécs, 1804-1869) társult. Bankár, nagybirtokos, különösen keleti kereskedelemmel, a textil- és dohányipar fejlesztésével foglalkozott. 1811-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1832-ben pedig osztrák bárói címet nyert.
Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával, valamint ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Sina György bécsi bankár volt a Lánchíd Részvénytársaság alapítója. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában.
1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt.
Az első házasságából származó fiú, Sina Simon jr.(ifjabb) (Bécs, 1810-1876) ismét csak magyarországi görög nőt vett feleségül (1835), s még ugyanebben az évben belépett az atyai cégbe is, szintén bőkezű mecénás volt.
A hagyomány szerint Jókai Mór Sina Simonról mintázta „Az aranyember” címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.
A felső képeken báró Sina Györgyöt látjuk, az alsó képeken Sina Simon és felesége is látható; az egyik képen a Sina nemesi címert látjuk, az alsó-bővített jellegű címeres kép feltehetően már a bárói címeres változat; továbbá egy képen még a Sina család aktuális családfa részlete is látható.
Az apa halála (1856) után azonban a bécsi ház vezetését az abban addig is tevékenykedő nagybácsira hagyta, ő maga elsősorban a nagyrészt Magyarországon fekvő birtokai irányításával törődött.
Férfi utódja nem maradván, végakarata szerint halála után özvegye a céget felszámolta.
A mai Dél-Pest jó része a XIX. sz. elején a Grassalkovich családé volt. A Grassalkovich család 1840-ben fiúágon kihalt és a leányági örökösöktől, a Loósi gróf Viczayaktól megvette az egész gödöllői uradalmat báró Sina György. Ő a nem összefüggő uradalmat gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalommá alakította. Gubacspuszta az utóbbi tartozéka lett.
Ekkor még folyt a Watthai-féle per és a puszta egy részét, a gubacsi szigetet 1850-ben visszanyerték a Watthaiak. Ezt a részt 1851-ben Soroksár lakói vásárolták meg. Gubacspusztának mintegy 50 hold területét - a Soroksári út (Helsinki út) mentén a határcsárdától kiindulva - 1851-ben házhelyekre parcellázták.
A kiegyezés előtt a sivár, homokos földdarab nem sok haszonnal kecsegtetett. Sina György fia Sina Simon tehát 1864-ben adta tovább a gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalmat egy brüsszeli banknak, 7.800.000 Ft-ért. E bank jogutódja egy londoni bank kezdte meg a terület parcellázását 1868-ban.
A Lánchíd alapkőletételéről, eredeti (!) írásmóddal Kossuth Lajos írását olvashatjuk most mellékelten:
Az idős Sina örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak.
Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett a Magyar Akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. Több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt. Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.
Valahogy érthetetlen, hogy miért van az, hogy szinte alig hallunk erről a híres, szó szerint szinte krőzus családról...elképesztő adományokkal és pénzzel járultak hozzá, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért el a XIX. században!
Az előadást Basics Beatrix a Corvinus Egyetem professzora tartotta, az előadást D. Udvary Ildikó múzeumigazgató nyitotta meg.
Vetített képekkel és igen hasznos tartalommal nagyon jó és részletes előadást hallottunk, köszönet érte.
Jelen cikkem nem az előadást tartalmazza, cikkemet részben az előadáson hallottakból, részben pedig az erzsébeti szakirodalomból és a netről állítottam össze..
A Sina családról eddig én sem tudtam sokat. Sináék nagyon gazdagok voltak és sokat tettek az országért. Gubacs-puszta is valamikor az övék volt, melyből később Erzsébetfalva kikerekedett…és számos területen nagy mecénások is voltak…
Tehát ki is ez a Sina család?
A Sinák a Török Birodalomból, a mai Albánia területén fekvő görög Moschopolisból Nišen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe.
A bécsi cégalapító, Simon Sina (senior-idősebb) még 1753-ban Moschopolisban született, először Nišből (1782), majd másodszor Bécsből házasodott. 1798-ban alapított önálló cége főként levantei árukkal kereskedett, de hamarosan bekapcsolódott a banküzletbe is. 1818-ban kapott hodosi és kisdiai javaira magyar nemességet, 1822-ben hunyt el.
Fia, Georg Sina (magyarul Hodosi és kizdiai báró Sina György), (Niš 1783 - Bécs 1856) 1809-ben a magyarországi görög Derra Katalint vette nőül, az üzletben féltestvérével, Johann Sinával (Bécs, 1804-1869) társult. Bankár, nagybirtokos, különösen keleti kereskedelemmel, a textil- és dohányipar fejlesztésével foglalkozott. 1811-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1832-ben pedig osztrák bárói címet nyert.
Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild-ház bevonásával, valamint ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Sina György bécsi bankár volt a Lánchíd Részvénytársaság alapítója. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában.
Támogatta Széchenyi vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait is.
A Sina család nagyon sok magyar közintézmény és épület a nevéhez fűződik: pl. Loyd palota, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Bazilika, Ludovika, Görög Egyház.
Sina György az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója volt, élete végén az Osztrák Nemzeti Bank kormányzó helyettese lett. Görögország bécsi főkonzulja. 1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt.
Tepliczán és Érden is volt Sina kastély.
Ma már csak oszlop- és lépcsőmaradványok idézik az egykori érdi kastélyt. Az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a pincerendszer két bejárata is nyílik. Csupán az egykori gazdatiszti épület áll, az egykori kastélyt a síkság felől kerítő, felújított, hatalmas barokk támfal van, amely mellől a kastély pincerendszer két bejárata is nyílik. Az egyik képen látjuk az Érdi egykori kastély rajzát és jelenlegi támfalát. Az első házasságából származó fiú, Sina Simon jr.(ifjabb) (Bécs, 1810-1876) ismét csak magyarországi görög nőt vett feleségül (1835), s még ugyanebben az évben belépett az atyai cégbe is, szintén bőkezű mecénás volt.
A hagyomány szerint Jókai Mór Sina Simonról mintázta „Az aranyember” címszereplőjének, Tímár Mihálynak az alakját.
A felső képeken báró Sina Györgyöt látjuk, az alsó képeken Sina Simon és felesége is látható; az egyik képen a Sina nemesi címert látjuk, az alsó-bővített jellegű címeres kép feltehetően már a bárói címeres változat; továbbá egy képen még a Sina család aktuális családfa részlete is látható.
Az apa halála (1856) után azonban a bécsi ház vezetését az abban addig is tevékenykedő nagybácsira hagyta, ő maga elsősorban a nagyrészt Magyarországon fekvő birtokai irányításával törődött.
Férfi utódja nem maradván, végakarata szerint halála után özvegye a céget felszámolta.
És hogyan kapcsolódott a Sina család Erzsébetfalva történelméhez?
A mai Dél-Pest jó része a XIX. sz. elején a Grassalkovich családé volt. A Grassalkovich család 1840-ben fiúágon kihalt és a leányági örökösöktől, a Loósi gróf Viczayaktól megvette az egész gödöllői uradalmat báró Sina György. Ő a nem összefüggő uradalmat gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalommá alakította. Gubacspuszta az utóbbi tartozéka lett.
Ekkor még folyt a Watthai-féle per és a puszta egy részét, a gubacsi szigetet 1850-ben visszanyerték a Watthaiak. Ezt a részt 1851-ben Soroksár lakói vásárolták meg. Gubacspusztának mintegy 50 hold területét - a Soroksári út (Helsinki út) mentén a határcsárdától kiindulva - 1851-ben házhelyekre parcellázták.
Az Alföldről Pest déli határa felé közeledő utazó az 1860-as évek közepén a későbbi Erzsébetfalva helyén még nemigen láthatott mást, mint buckákkal tarkított homokmezőt, melynek egyhangúságát egyetlen valamirevaló épület, a Gubacsi határcsárda szakította meg.
A terület tehát - melyet e század 60-as éveiben még Gubacs pusztának neveztek, s ahol a lakosság száma a 200 főt se érte el - a XVIII. századtól a Grassalkovich család tulajdonában volt, majd a XIX. században a Sina család birtokába került. A kiegyezés előtt a sivár, homokos földdarab nem sok haszonnal kecsegtetett. Sina György fia Sina Simon tehát 1864-ben adta tovább a gödőllői, hatvani, szentlőrinci uradalmat egy brüsszeli banknak, 7.800.000 Ft-ért. E bank jogutódja egy londoni bank kezdte meg a terület parcellázását 1868-ban.
A Lánchíd alapkőletételéről, eredeti (!) írásmóddal Kossuth Lajos írását olvashatjuk most mellékelten:
"Ez oklevél, melly még több főrangú személy által is aláiratott, egy e végre készült tokba rejteték, és a hozzáadott arany- és ezüst pénzdarabokkal együtt Clark úr által az alapkőben hagyott üregbe téteték, melly azonnal egy 130 mázsás kővel takartatott be. Ekkor őfenségöük egy Londonban ezüstből készült 200 font sterlinget érő elefántcsontnyelű ragaszhányókanállal a kőre ragaszt vetének és egy e czélra készült diófakalapáccsal hármat-hármat ütének a kőre; ugyanazt tevék a prímás , országbíró, tárnok, báró Sina György, gróf Széchenyi István s Clark urak, mind annyiszor a jelenlévők »éljen«-eivel és az építés körül foglalkozó angolok »hurrahh«-ival kísértetvén. Ez ünnepélyt hasonlag ágyúdörgések hírdeték a két fővárosnak…"
Az idős Sina örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak.
Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett a Magyar Akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. Több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt. Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.
Valahogy érthetetlen, hogy miért van az, hogy szinte alig hallunk erről a híres, szó szerint szinte krőzus családról...elképesztő adományokkal és pénzzel járultak hozzá, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért el a XIX. században!
(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)
