Gubacsi Határcsárda Erzsébetfalva kiindulópontja… (2.r.)

 

Előző részben összegyűjtöttem a Gubacsi Határcsárdával kapcsolatos eddigi linkeket, melyek elolvasását javasoltam az olvasóknak, most tehát tovább Gubacsi Határcsárda témában.

Benyovszky Tóth Anita, a Pesterzsébeti Múzeum egyik munkatársa az Erzsébetfalvi Közlöny 1900. év májusi számában talált egy érdekes cikket a Gubacsi Határcsárdáról. A cikk james-en keresztül hozzám is eljutott és Anita emil-es hozzájárulásával ezt a cikket-írást szeretném ismertetni a blogomban.
A cikk fotója (itt az első 2 oldal) mellékelve van; az egykori eredeti írás szerint pontosan  le van írva a nehezen olvashatóság miatt. A leírás az eredeti régi stílus szerint lett lelírva, ahogy annak idején 1900-ban valóban megjelent, tehát nem a mostani nyelvtani helyesírás szerintiek az írottak.

A cikkhez kiegészítésül mellékeltem 2 régi térképet, továbbá a "Pestszenterzsébet... története" c. 1936-ban megjelent könyvből egy kis kivonatos részt Gubacs történetéhez, ahol a Gubacsi Határcsárda is meg van említve, mint sokáig a környék egyetlen (valamire való) épülete. 
(megj: Horthy Miklós út = Soroksári út)
A térképeknél az 1845-ös térképet james látta el kiegészítő szöveggel, a másik kép 1893 évi régi színes térképrészlet, mely levéltári részlet.
Mellékeltem még a cikkhez Budapest Főváros Törvényhatósági Bizottságának már egy mai formára átrakott kivonatos jegyzőkönyvét, mely a Gubacsi Határcsárda 1872-1875 évi 3 éves bérléséről szól Üknagyapám, Balogh László (és neje Balogh Lászlóné) részére, akikről az 1900-as Erzsébetfalvai Közlöny a régebbi időkre, 1870-1875 tájára visszamenően fog majd megemlékezni.
Mellékeltem továbbá Balogh László Üknagyapám 1872 április 25-én írt Haszonbérleti Szerződés Kérvény részletét, a könnyebb olvashatóság miatt leírom annak is egyik legfontosabb részletét:

Kivonat az 1872-es Haszonbérleti Szerződés-ből:

 „…egyrészt szab. kir. Pestvárosa mint haszonbérbeadó, másrészt Balogh László mint haszonbérbevevő között a soroksári határkorcsma haszonbérlete iránt következőleg köttetett:
1.) Szabad Királyi Pestvárosa Balogh Lászlónak bérbeadja a soroksári út mellett fekvő egy konyha, négy tágas szoba, két étkamra és istállókból álló ugy nevezett gubacsi vagy soroksári határkorcsmát, hozzátartozó tíz hold szántófölddel együtt három évre, azaz 1872 évi november hó 1.-étől 1875 évi október hó végéig.-… 

                         …kelt Pesten 1872 évi ápril hó 25-én..."

(Fővárosi Levéltárból levéltári kutatásaim alapján hivatalosan másoltattam)

A továbbiakban kékkel a régi Erzsébetfalvai Közlöny első részét olvashatjuk.

"Erzsébetfalvai Közlöny 1900. május 6-án.

TÁRCZA
Mégis csak jobb volt régen.
(Az olcsó világból.)
― Az „Erzsébetfalvai Közlöny” eredeti tárczája. ―

Irta : Leitner Pál.

Olcsó világ!
    Ez alatt a két szó alatt nem a mostani Erzsébetfalva és környéke értendő.
    Nem bizony !
    Itt olcsó világról szó sem lehet! Méreg drága minden. Különösen Erzsébetfalván.
    Sajnos, de ugy van!
    Miért van ez igy? Kicsoda tehet róla és mi az oka a drágaságnak?
    E kérdésre majd máskor adjuk meg a feleletet. De most legyünk őszinték.
    Valamikor, diák-koromban, ezen a tájékon is olcsó volt minden: bor; hus, kenyér, tojás, csirke, kácsa, liba és más egyéb, az ember táplálására czikk. No de:
                                                Emmár nagyon is régen vótt!
                                                Talán bizony igaz sö vótt!
     Erzsébetfalván és környékén az Olcsó Jánosok nemes gárdája már régen kipusztult.
    Sokan elhagyták e Siralom völgyét, hol ama bizonyos egyházi ének szerint ― csak „nyavalygunk”.
    Sokan az olcsó Jánosok közül eltüntek e vidékről ugy, hogy a hírüket sem hallja az ember.
   Mások pedig jól megszedték magukat aztán „bankróttot” csináltak és Amerikába vitorláztak; vagy pedig Cseh- és Morvaországba, fatornyos hazájukba zónáztak…..
   Mert ilyen emberek is lakták valamikor e vidéket. Ide jöttek. Letelepedtek. Bor- és sörházat vagy kereskedést nyitottak. Ezen a réven és a földekkel való spekuláczióval pénzt szereztek és aztán mikor a vagyonuk már nem fért el abban a bizonyos kendőben, a melylyel ide jöttek, faképnél hagytak bennünket. Elsompolyogtak, mint a tolvajok.
   Haza mentek valahova Csaszlauba, Komottauba, Troppauba vagy Jangbunzlauba, hogy a „bolond magyaroktól” összeharácsolt pénzüknek a gyümölcséből vigan: pecsenye és bór mellett élhessenek és nyugodtan tölthessék el hátralévő napjaikat abban a „Hérmathban”-ban, a hol azelőtt krumplival sem lakhattak jól."

(A cikksorozat 3. részében folytatom a Gubacsi Határcsárda témában a cikksorozatot…)

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)