Kiskosuti sarkán Landauer Villa. (1.r.)

Pesterzsébeti emberek többségében a városközponttal foglalkoznak, a Polgármesteri Hivatallal, a Templommal, a Pflum(m) Központtal, és alig veszik észre, hogy mennyi szép épület létezik még.
Sétáljunk most el a „nagykosuti” környékéről a „kiskosuti”-ba, menjünk el a sok kis kedves bolt előtt és ha elhagyjuk a Csarnok-ot is, hirtelen egy csodálatos épület jelenik meg, igaz, sokszor különböző hirdető táblákkal, esetenként választási plakátokkal is barikádozva.

Itt van ez a ház a szemünk előtt a Jókai Mór utca és a Kiskosuti sarkán a villamos megállónál. Biztos vagyok benne, hogy sok ember észre sem veszi ezt a már sajnos kissé lerobbant állapotban lévő csodás épületet, ez az egykori Landauer Villa.

Sehol semmilyen iromány ezt az épületet nem említi meg sehol, legalábbis én nem találtam róla semmiféle leírást-adatokat, pedig tudni kellene, hogy ez is azon épületek között van, melyek Erzsébetfalva legrégebbi épületeit jelentik.

Nézzük meg az egykori épületet a térképen. Itt van egy 1882-ből való Erzsébetfalva és Kossuthfalva térkép, ahol ez az épület a térképen már be van jelölve a hozzátartozó birtokkal együtt. Gondoljuk csak el, egész Erzsébetfalva-Pestszenterzsébet szinte még alig létezik és ez az épület már állt.
A régi térképeken látszik, hogy a Jókai Mór utcától kifelé a Nagykőrösi út felé még semmiféle kosuti nem létezik, és hogy a Landauer birtok egészen a Vezér utcától (Jókai Mór utcától) a Rudolf utcáig (Nyári Pál utcáig) húzódik.

Ha megnézzük az épület építészeti stílusát, olyan jegyeket hordoz magában, melyek az 1870-80-as években voltak egyes villaházak jellemzői. Díszes építészeti tervezés jól megtervezett kialakítással, pincével, gondosan megszerkesztett üvegezett-beépített verandákkal, és mindez úgy kivitelezve és megépítve, hogy még 130 év múlva is minden különösebb tatarozás nélkül álljon a létesítmény.

Most javaslom, nézzük meg egy kicsit az első Erzsébetfalva Községháza építésének átadási idejét: 1882 május 7-e.

(folytatása a második részben)

bejegy.: Zoltan-kiskiskosutis

Ne énekelj villamoson

Elítéltek egy makacs kormányzósértőt.
Vasárnap, 1926. április 25.

Köntös László betűszedő 1925 november 3-án Pesterzsébetről iparkodott egyik villamoson befelé a fővárosba. Ugyanazon a villamoson ült Eichardt István rendőrtanácsos is, aki figyelmessé lett arra, hogy a betűszedő dalolgat a kocsin. Jobban kezdett figyelni és megbotránkozva hallotta, hogy Köntös kormányzósértő dalt énekel. A rendőrtanácsos a legközelebbi rendőrőrszem előtt megállítatta a villamost, a betűszedőt átadta a rendőrnek, aki azonnal előállította.
Köntöst kétheti letartóztatás után ideiglenesen szabadon bocsátották. Ez év január elején újból a villamoson utazott Köntös és ugyanazt a nótát énekelte. Erre megint letartóztatták, és azóta letartóztatásban van. A fogságból vezették ma elő a büntetőtörvényszék Kenéz-tanácsa elé, mely kétrendbeli kormányzósértés vétsége címén vonta felelősségre. A betűszedő részegségre hivatkozott. A tanúkihallgatások után a bíróság bűnösnek mondotta Köntös Lászlót kétrendbeli kormányzósértés vétségében és ezért 6 hónapi fogházra ítélte.

megjegyzés:

Az eset tanulsága; (a népi bölcsek szokták mondani),"a falnak is füle van". Itt nem is volt fal. és még is hallotta egy illetékes túlbuzgó. A másik tanulság, ahol nincs "obutszmanus," vagy legalább egy "sztárügyvéd," jobb, ha nem énekelsz semmit, mert hat hónapig csak vizet ihatsz, és a kocsmáros is kárvallott, mert félévig kevesebb lesz a bevétel a kasszában.

Ferenc József utca Erzsébeten. (3.bef.r.)

A második részt azzal fejeztem be, hogy ide a Ferenc József utcába (Mártírok útjára) sorba állni is jártam, no de miért, sorban állni a majdnem XXI. században…?
1956 október 23-a után november-december hónapokban rossz volt az ellátás, és 12 éves gyermekként többször sorban álltam kenyérért. Az egyik képen látszik egy épület, most pirosas jellegű Rubin söröző és Vegyesbolt üzletté lett átalakítva, akkoriban itt egy pékség üzemelt. 1956-ban és 57 elején a téli hónapokban sokszor reggel 7-től déli 2 óráig is álltam 1 kiló, vagy fél kiló kenyérért és örültem ha sikerült kapni a családunk részére kis kenyérkét. Volt úgy, hogy ketten-hárman is beálltunk a családomból, pl. Balogh nagyapámmal együtt rendszeresen mentünk, hogy jusson kenyér a két családnak.
Aztán sokszor nem jutott, mert előfordult itt is meg a Kosuti és a Köteles utca sarkán lévő Pékség-ben is, (ami aztán SKF lett, most meg ADIX csapágysarok) hogy jöttek felkelők teherautóval és elvitték az éppen kisült kenyereket, és mondták: a felkelőknek kell, katonáknak kell és akkor aztán egy darabig nem volt kenyér…
A mai gyerekek ezt már nem tudják, de inkább ne is tudják...

A Rákosi Mátyás Csepel Vas és Fémművek (a nagy csepeli gyár) ez idő tájt sokszor be volt zárva, közlekedés sem volt sokszor, nyilván így fizetés és pénz sem volt…
No, de honnan a csudából volt mégis pár forint legalább kenyérre, krumplira? Hát onnan, hogy kisrác koromban mindig gyűjtötte a Család nekem és el lettek rakva az akkori 1947-ben kiadott Kossuth 5 Ft-osok, melyek különlegességnek számítottak kis ezüst tartalmuk miatt, és volt ebből vagy 150 db. És akkor ezeket a pénzeket elővettem és ebből vette családunk a legfontosabb dolgokat: így pl. kenyeret az említett pékségekben, krumplit és lisztet, zsírt a Csarnok téren a vidéki paraszt árusoktól és némi húst, szalonnát szintén a piaci-vidéki kofáktól. Mondanom sem kell gondolom, hogy ezekből az 5 Ft-osokból már egy darab sincs, de aki esetleg alig emlékezne, itt a netről levett fotón látszik.

Aztán közben 1952-53-ban építettek egy iskolát a Mártírok útja másik végében, és megnyílt az „újmártírok” suli is, a Mártírok útja 215. szám alatt, 1953 szeptemberében, és azért „újmártírok”, mert a régi Mártírok útja 47. szám alatti iskola az a „régimártírok”…
Ehhez is mellékelek egy fotót, az „újmártírok” suli építésének idejéről, meg még egy osztály évszám jelölő fotót, és látjuk, hogy ekkor még az ún. Rákosi címer volt, és ezen a cím a Mártírok utja 216. szám. (tehát nem 215, mint a nyitás idején)

Aztán a Mártírok útját még átszámozták, ekkor az iskola már 208. szám lett, most ez a címe, és jelentős sorházas lakótelep is létesült.
Ehhez beteszem a „Pesterzsébet a hazám” blogból Faluvégi blogtársunk egy hozzászólását melyet nemrégiben írt a Mártírok útja majdnem végéről:
„Annyira faluvége volt, hogy egyetlen „szürcsölde” sem volt a környékünkön. A legközelebbi egy presszó volt, az akkori Gárdonyi Géza - Magyar u. sarkán. Oda küldtek a fonott demizsonnal borért, a nevére nem emlékszem. A 209. számmal véget ért az utcának azon oldala. A lakótelep helyén egy mélyedés volt bolgárkertészettel. Csak a Burma vasút után volt még néhány ház. 1952-ben felépült az iskola, 68 körül az ABC, meg a lakótelepet is elkezdték, 73-ban épült az uszoda. Az óvodára nem emlékszem. Az utca másik oldala már meg volt gyerekkoromban is.”
Másik blogtársunk „tojpli” ezt azzal egészítette ki, hogy „a sarkon előbb a Menázs kocsma volt utána Éva presszó lett”.
Az biztos és látszik, hogy valóban ún. faluvége volt a környék.

2001-ben érkezett meg a világvárosi méret is, a Mártírok útja végében megnyílt egy európai méretekben is nagyon komoly TESCO szupermarket, a régi Beer birtok-puszta világvárossá vált, Pesterzsébet M5 Megapark létesült, 30.000 m2-es bevásárlóközponttal, mely kb. 6 hónap alatt épült meg, ez a Tesco is jelentősen hozzájárult a Mártírok útja és a kerület fejlődéséhez.
A Mártírok útja végében a 286. szám alatt még Pesterzsébeti Lovas Sport Egyesület is létesült kikapcsolódási lehetőségekkel és látnivalókkal, és úgy látszik ezzel visszatértünk oda is, hogy a lovag Beer kapitány egykori Kapitánypuszta területe, ahol nyilván egykoron voltak lovak, most megint lettek lovak…

Ezzel a háromrészes cikksorozat végére értünk, ja, de még annyit, hogy kiteszek egy saját készítésű fotót a keresett házról is, mely tehát a Ferenc József utcza 203. szám, de „új” több mint 60 éves nevén már rég Mártírok útja 203. szám…de a postás bácsi nyilván mégis megtalálja a címet ezen az utcaneven-házszámon is…
Az épület pedig a mellékelt térképek és ismeretek alapján 1930-31 körül épülhetett; elismerés a ház lakóinak, hogy még most is védik és őrzik kb. 80 éves házukat és az értékesnek mondható régen készített és felszerelt házszámukat.

Végezetül még valami; az utca, mely a Ferenc József nevet ténylegesen több mint 50 évig viselte, megérdemli, hogy kitegyek egy viszonylag kevésbé ismert fiatalabb kori portrét Ferenc József császár és királyunkról, ahol magyar tábornagyi uniformisban látható, a Magyar Szent Koronával.

(Bejegy: Zoltan-kiskiskosutis)

A "kiskosuti" kezdete.

Itt kezdődik a "kiskosuti", mondhatnánk azt is, hogy a gyalogos átkelést jelző zebrát, már annak nevezhetjük. Erre van valahol a "kiskiskosutis" a Zettvel szűkebb hazája, és itt nyomkodja a billentyűket is, amikor próbára teszi emlékezetünket, ismeretterjesztésnek álcázott találós kérdéseivel.
Például ilyenek: nyolc térképrészlet, 42 utcanévvel, és különböző nevű utcákban piros pontokkal jelölt helyek. Kérdés: hol lakott az a kovácsmester, aki bánatában félkiló patkószöget evett, mert a felesége megszökött a kovács inassal, aki a fújtatót kezelte.

Mostanában valami hasonlóra készülhet az "Zettvel", mert régen nem nyomta le a billentyűn még az "a" betű gombját sem. Biztos valami új kacifántos kérdésre koncentrál.
Nekem pedig be kell vallanom, hogy mivel semmi értelmes nem jutott eszembe, ezért csak úgy megnyomtam a fotó masinám gombját, ami hatására a gép az itt látható képet készítette, és én pedig írtam egy sor zagyvaságot, aminek semmi értelme. Magára vessen aki elolvassa.

Nézettség

A blog e heti nézettségének grafikonját, csak mint érdekességet szeretnénk bemutatni. Meglepő hogy egy induló egyszerű blog ilyen nézettséggel kezdjen. Remélem a jó "Zettveles" írások lendülete nem törik meg, és én sem leszek lustább, mint különben vagyok. Ha valaki úgy gondolja, hogy van valami jó kis erzsébeti története, és szívesen megosztaná velünk, az küldje el az emilemre. Aztán majd meglátjuk.

Ferenc József utca Erzsébeten. (2.r.)

1930-ban a térképeken még mindig nincs a Ferenc József utcában 203. szám. A terület még mindig a Lovag Beer birtok ill. Beer puszta része, de már időközben gazdát cserélt, és Klinger-Munk birtokká változott.

Itt jegyzem meg, hogy a Lovag Beer családról annyit érdemes tudni, hogy ez a család, pontosabban lovag Beer Vilmos kapitány végezte az 1900-as évek táján a postai szállításokat; kb. 400 lovuk volt és igen sok különböző jármű, levél-csomag szállító postakocsi és egyéb jármű, több mint 300 alkalmazottal.

(Egyébként úgy tudom, hogy Beer Kapitány titulusa alapján van a Kapitány-puszta elnevezés itt Pesterzsébeten...)

Tehát 1930 táján vagyunk és itt most felteszek a Ferenc József utca 47. számú iskolában 1932-ben készült osztályfotót, melyen a legalsó sorban néhai Édesanyám is rajta van, az osztálykép James blogjában is tavaly megjelent: katt a felíratra
Pesterzsébet régi photográfiák gyűjteményben, és láthatóak a
"Gubacsi Határcsárda" képei is, .

Az iskola felépítése után néhány év múlva a Ferenc József iskola mellett közvetlen az Angyal utca (az utcát Angyal Gáborról nevezték el, nem az égi angyalokról...) sarkán (ma Hosszú utca) egy Állami Óvoda is megnyílt, de a II. háború után a mellékelt 1947-es térkép szerint is 1947-ben még mindig Ferenc József utcának hívták az utcát.

Igen, szép lassan tehát eljött 1949-1950, és jött első ötéves tervünk, mely mint tudjuk Béketerv (!) volt, és a rendszernek már nem tetszett a Ferenc József név, meg különben is kb. 50 évig ez volt neve, ki hallott már ilyet, így ideje volt nevet kellett változtatni, az utca új nevet kapott.
Itt említem meg, hogy ebben az időben keresztelték (sicc!) át a (Habsburg) Ferenc József utcával párhuzamos másik utcák neveit is, tehát a Rudolf utca (Habsburg Rudolf főherceg) Nyári Pál utca lett, és a Latinovics utca a Köteles utca új nevet kapta.

1949/50-ben tehát a Ferenc József utca nevet változtatott és felvette a Mártírok útja nevet. Itt mellékelek egy képet az előbb említett Óvoda belsejéről az 1950-es évekből, de itt már új az utca neve, a Mártírok útja jelenik meg. Én is ebbe az óvodába jártam az 1949-51-es években és emlékszem, hogy a szobában volt az akkoriban "önként spontán kötelező" kis szocialista dekorációrész, itt a képen is látszik a szoba végében a falon Rákosi elvtárs, vagy Sztálin generalisszimusz, meg 5 ágú piros csillag, ilyesmi...

Ez a Ferenc József u., vagy Mártírok útja mindig érdekes volt. Nagyon sokat jártam itt mindig, viszonylag kevés volt a bolt-üzlet, az utcasarkokon volt csak néhány kisebb bolt. De ide jártam óvodába, iskolába, itt voltak osztálytársaim, iskolatársaim, meg sok minden.

Volt egy kedvenc kis Trafikos bolt a Mártírok útja és a Vas Gereben utca sarkán, ahol az 1950-es években 5 fillér volt a stollwerck, 10 fillér a frutti, és 15 fillér egy kis üvegcukros diana-sósborszesz, de 4 db az csak ötven fillér volt az idős trafikos bácsinál.

Meg nagyon jókat lehetett itt „biciklizni”, szaladgálni, focizni, birkózni, a környező mellékutcákban is, de a Mártírok útján is…mert ne feledjük, ekkor még a Mártírok útján semmiféle autóbusz nem járt, autót ekkor még a Holdban lehetett inkább látni, de nem errefelé…

Aztán itt a Mártírok útján a „kiskosuti”-tól nem messze, volt egy csudijó kenyeres házi pékség is, 56-ban ide is jártunk kenyérért sorba állni, de a továbbiakról majd a Befejező részben…

(folytatása következik)

bejegy.: Zoltan-kiskiskosutis

Emlékezzünk!

Vécsey Károly tábornokra, és kik életüket adták a szabadságért.