A „Téglási” ami „tegaj” is (4.bef.r.)

A „Téglási” tóval-tavakkal kapcsolatosan a Gubacsi Téglagyárról beszéltünk és akkor nézzük meg ezt a térképet, ami 1947-es. Ezen a képen a legszebben látszik, hogy ebben az időben már milyen sok tó volt, gyakorlatilag Öt-Tó…hahh…mint az USÁ-ban a nagy tavak…tehát mondhatnánk azt is enyhén nagyképűen, hogy ez itt az „öttóvidéke”…volt…Az mondjuk azért igaz, hogy a legnagyobb tó kissé kettéosztva…de azért majdnem „ötök” voltak azok a tavak…

Na’most miért érdekes ez a térkép…hát meg is mondom, hogy mi benne a különleges.
Ugyanis sok térkép van a II. világháború előtt és utána is…de itt még nem változott át minden…még nem írtottak ki mindent a múltból…

Nézzük csak meg, ezen a képen már nem Horthy Miklós út a Soroksári út, hanem már Dózsa György út…a János utca már nem János utca, hanem Ságvári Endre út. A szocializmus már kezdte átmódosítani a régi utcaneveket, a mai kedves János tér már Felszabadulás tér…azonban  ki tudja miért, az ősrégi Gyár utca, ami a Horthy rendszer alatt gróf Apponyi Albert utca lett, itt még maradt Apponyi utca… aztán lett kb. 1948 márciustól Ónodi utca…, a Hinta-tér itt még Szt. László tér, az Erzsébet tér itt még Szt. Erzsébet tér...tehát még nem jött el a nagy 1948 március-tól kezdődő utcanév változtatási hullám…

De a fő..ÖT TÓ A TEGAJ !

Nézzük a többi képet. Az egyik képen látszik a téglagyári kemence és kéménye…évjáratot nem tudok, de kb. az 1930-as években (évszámban tévedtem) készülhetett a kép…azaz
"Tekon" Gyula topictárs hozzászólás részletével kiegészítettem:

"...Az első képen a Téglagyár két égető kemencéje látható, már csak az egyiknek van meg a kéménye. Ez a fotó valamikor 1970-es évek végén készült..."

Aztán van még két képeslap, melyet a „tekon” topictárs küldött (köszönöm Gyula!), afféle Erzsébetfalva-Csepel sziget-Dunaág részlet, mindkét kép ugyanazt a részt ábrázolja, kicsit más szögből.
Ennek a két képeslapnak az évjárata 1906 táján, az egyik enyhén lilás árnyalatú, itt a futott képeslap dátuma is látszik, 1906 július 29, „…Tisztelt jegyző úr…”

A másik képeslap: „Üdvözlet Erzsébetfalváról. Csepel szigeti erdőrészlet”.Ez enyhén idillikus kép, mintha valami kőválogató egyszerű munkások-munkásasszonyok munka közben vagy evésszünetben pihennének…kedves kép. Ennek a képnek nálam nagyon meg van a hangulata…Szép lehetett, de nyilván akkor sem volt az élet "habostorta"…

Aztán itt van egy kép, amint a Soroksári úton halad a kétlovas szekér a bácsikával Pest felől a Gubacsi Téglagyár táján…és akkor most láss csodát…1905 körül aki írta a képeslapot, ráírta a bazaltkockás „Sori” kissé homokos útjára: „ Ezt az utat mindennap megteszem”...aranyos...
"Tojpli" topictárs hozzászólás részletével kiegészítettem:  "...Az a míves szép erkélyű ház a lovaskocsis képen még mindig dereng gyerkőckori emlékeimben...A Marosújvár utca sarkán állt. Az 1960-as években kezdődő Erzsébet modernizálás áldozata lett..."

Hát ilyen volt régen „A Téglási” ami tegaj is” és a Gubacsi (Erzsébeti) Téglagyár és környéke…

Az előadásról-cikksorozatról a budapesti-pesterzsébeti újságok is írtak, köszönet!

No...akkor most nézzük meg azt a színes fotót, hogyan-milyen a képe az átváltozott  régi Gubacsi Téglagyár környékének és hogyan néz ki mondjuk akkor, ha Csepel felől a Gubacsi hídon megállva csinálunk egy jó téli képet 2012 februárban Pesterzsébet felé. A napokban igencsak hideg alakult ki...a fotón látszik a Gubacsi Lakótelep régebbi 1950-es épületeiből egy rész, valamint látszik az új 2000 utáni években épült Gubacsi házakból is részlet...és látjuk a hideg-jeges Dunát..ahol brrr...a jeges vízben nem szeretnék megfürdeni...

Csodás fotó, mely  remek hangulatú téli kép elnyerte a saját és mások tetszését is. Eszes Sándor Zoltán fotóját az ő facebook-os engedélyével raktam ki ide a blogba. Zoltán köszönöm!

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

Arcképek Pesterzsébet múltjából (1.r.)

A Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet szervezésében 2012 február 14-én  kedden 17 órai kezdettel vetített képes előadást tartott Várhalmi András a Csili Vízvári László Termében.
Az előadás címe:  Arcképek Pesterzsébet múltjából. Az előadást Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Klub vezetője nyitotta meg.
Az előadáson három neves erzsébetfalvi-pesterzsébeti személyiségekkel ismerkedtünk meg, úgymint kézdivásárhelyi Pap Lajos, dr. Vajda Árpád és dr. Gádoros Lajossal.
Az előadó Várhalmi András részletesen ismertette mindhárom híres ember pályafutását, életútját, családi kapcsolataikat és elért eredményeiket. Nem ismertetem az előadást, de néhány dolgot megemlítek híres embereinkkel kapcsolatban.

Hármuk közül először dr. Vajda Árpádról és dr. Gádoros Lajosról írok, aztán kézdivásárhelyi Pap Lajossal többet foglalkozok, mivel ő a legrégibb, aki erzsébetfalvi alapítók közé is tartozott és mégis keveset tudunk róla.

Dr. Vajda Árpád (1896-1967), rimaszombati, Pakson járt iskolába és 1913. június 21-én került Erzsébetfalvára. Részt vett az I. világháborúban, majd rendőrségi fogalmazó lett. Ismert nagy sakkozó és sakkíró lett 1910-ben, 1921-től mestersakkozó lett. 1924-től 1937-ig összesen 9 sakkolimpián vett részt, ezüstérmet 3-szor, aranyérmet 4-szer kapott, igen ismert ember lett Erzsébetfalván, Pestszenterzsébeten, Pesterzsébeten és a világban.

Dr. Gádoros Lajos híres építész, Erzsébetfalva szülöttje volt, a szülői ház a régi Kisfaludy u. 5-ben volt. Nevelőszülője Gőbel Katica, rokonságban voltak az erzsébeti Goldberger és Flamm, valamint az Englert családdal. Segítette őt a híres Hornyák család is. (cikkíró megjegyzése: Hornyák Jánosról jó tudni, hogy sok birtoka volt Erzsébetfalván, például a Nagy Sándor utcában a mai Jókai Mór utcától kezdve egészen a mai Mártírok útjáig széles telke volt a Nagy Sándor utcán végig.) Gádoros Lajos híresebb munkái: Mémosz Székház Felvonulási tér), Szinkronstúdió, Brüsszeli világkiállítás 1958 Magyar Pavilon. Sávoly Pál mellett fontos szerepet játszott az Erzsébet híd újjáépítésében (1961-1964).

Kézdivásárhelyi Pap Lajos szül. 1826-ban Kézdi-Vásárhelyt, 1848-1849. között ezredes, országgyűlési képviselő, a katonai pályára szánta magát. 1848. jún.-ban a debreczeni 10-ik honvédzászlóalj főhadnagynak nevezték ki, majd Kis Ernő táborában századparancsnok lett. 1849-ben mint táborkari őrnagy részt vett a váczi, hatvani, tápióbicskei, nagysarlói s ácsi ütközetekben, jelen volt Buda ostrománál és bevételénél, Buda bevétele után Erdélybe Bem mellé került. Pap Lajos egyike azoknak, akik az 1848. július 31-i segesvári vesztes csata után fedezték a menekülő Bem apót. Pap Lajos azzal a karddal harcolt, amelyet Petőfitől kapott és amelyet egész életében kegyelettel őrzött, de később kiderült, hogy tisztázatlan körülmények között a kard eltűnt. 1849 aug-ban a fegyverletétel után Nagyszebenben kötél általi halálra ítélték, majd büntetését kegyelem útján 14 évi Kufstein-i várfogságra változtatták; 1857. jún. 19-én szabadult. Az alkotmányos korszak újra ébredésekor kézdivásárhelyi polgártársai megválasztották képviselőnek az 1865…1875. évi kolozsvári, pesti országgyűlésekre; a balközép tiszteletreméltó tagja volt, a szabad eszmék diadalra juttatását gazdag elősegítette.

Erzsébetfalván birtokot vett, a jelenlegi Csarnok téri terület java része az övé volt, házzal együtt. A terület kisebb része volt még akkor Kölcsey Kende Kanúté. A színes térkép évjárata 1882, a mai néven vett alábbi főutcák láthatóak: baloldalról Kende Kanút u.-Jókai Mór u.-Kossuth Lajos u. még nincs; a helyén itt Kende K. telke, (de a ma is létező Landau-Landauer Villa már van!) -Nagysándor József u. van jobboldalt, egészen jobboldalon a Lázár u. kezdődik. Kézdivásárhelyi Pap Lajos 1882. június 9-én Budapesten Erzsébetfalván halt meg, a Kossuthfalvai Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Az előadáson a vetítés közben készítettem néhány képet, melyet cikkemhez kirakok.

Nagyon köszönjük a Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébetnek és Várhalmi András úrnak a tudományosan alapos, mély és sok eddig ismeretlen részre kiterjedő jó előadást.

(folytatás a 2. részben)

(bejegy.: Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

Arcképek Pesterzsébet múltjából (előadásra meghívás)

Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet

2012 február 14-én  kedden 17 órai kezdettel 

vetített képes előadást tart
 

Előadó: Várhalmi András 

Előadás címe:  Arcképek Pesterzsébet múltjából 

Előadás helyszíne: Csili Baross utcai bejárata, 1203 Budapest Baross utca,

 Csili Vízvári László Terem

Az előadásra minden érdeklődőt meghív 

Kökény Sándorné Kalmár Veronika a Klub vezetője 

és az előadó 

Előadás helyszíne: Csili Művelődési Központ B Épület, 
1201 Budapest XX. ker. Baross utca 55.)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

"Helyi Téma" 2012 február

Az embereket mindig érdekelte és érdekli a jövő, a jelen, de érdekli a történelem is, napjainkban ennek különös jelentősége lett. Egyre jobban felkelti figyelmünket szűkebb környezetünk, kerületünk, városunk története. Érdeklődünk a problémák iránt, milyen események történnek a világban, fővárosunkban, kerületünkben, és az is, hogy mi volt a múltban. Egyszerűen fokozottabban érdekelnek bennünket a múltbéli események, foglalkoztat a várostörténet, helytörténet…

Ennek köszönhető az is, hogy a „Helyi Téma” újság, mely ingyenesen jön el lakásunkra, igen nagy érdeklődésre tart számot véleményem szerint. Jómagam mindig várom az újságot, továbbá barátaim, szomszédaim, jóismerőseim rendszeresen érdeklődéssel várják és olvassák ezt az aktuális témákkal, helyi eseményekkel, történetekkel és más érdekességekkel foglalkozó hetilapot.

A „Helyi Téma” újság, mely Magyarország legnagyobb hetilapja, felfigyelt a helytörténeti jellegű „Pesterzsébeti Érdekes” blogomra és VGY nevű munkatársa riportot készített velem. A riportról a cikk a hetilap 2012 február 8-i szám 5. oldalán jelent meg, melyet a blogomba kirakok.

Ezúton megköszönöm a „Helyi Téma” hetilap Szerkesztőségének, hogy „Pesterzsébeti Érdekes” blogomra felfigyeltek és cikket jelentettek meg.

Kiegészítésül még feltétlen meg kívánom említeni, hogy akinek megvan a hetilapnak ez a száma, található egy rendkívül érdekes cikk, mégpedig: „Meddig hízik még a Molnár-sziget?” címmel, melyet ajánlok mindenki figyelmébe, de főként környezetismeretet és helytörténetet kedvelőknek.

Ettvel Zoltán

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

Budapesti Újság - Pesterzsébeti lokálpatrióták

Cikkbejegyzésem most rendhagyó lesz, nem kifejezetten Gubacs Puszta, Erzsébetfalva, Kossuthfalva történeti érdekességekről fogok írni, hanem egy újsághoz-újságról írok...és-pedig...azt, hogy...

BUDAPESTI ÚJSÁG…házhoz hozza a kézbesítő ezt az ingyenes újságot. Színes, nagyon szépen és érthetően szerkesztett, színvonalas, tartalmas budapesti-kerületi lap. 

Nézem az újságot, olvasgatom…lapozom előre-hátra…és keresem azt, amire a „Pesterzsébet - a hazám” topicból tojpli topictársam hívta fel a topicolvasók figyelmét: ugyanis a Pesterzsébeti Érdekes blogomat felfedezte a Budapesti Újság XX., XXIII. Kerületi kiadványa ill. Szerkesztősége és a következőket írja a 2012 január 26-i szám 8. oldalán középtájt:

„Erzsébeti Érdekes
Ritka jó várostörténeti blogra bukkantunk a világhálón: a Pesterzsébeti Érdekes rengeteg fotót, térképet, adatot közöl a régi és a mai Erzsébetről. Aki itt olvasgat, alapos ismeretekre tehet szert a kerület történetéről. A blog a  http://zettvel.blogspot.com   címen érhető el.”

Ugyancsak a Budapesti Újság XX., XXIII. Kerületi kiadványa ill. Szerkesztősége írja a következőket a 2012 január 19-i számban:

„Neten a kerület
Aktívak a neten az erzsébeti lokálpatrióták. Az Index portál budapesti fórumai között az egyik leglátogatottabb a „Pesterzsébet - a hazám” http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9025417 nevű topik: napi aktualításokat és archív anyagokat is kínál az érdeklődőknek. A Facebookról a „Szeretlek Pesterzsébet” http://www.facebook.com/pages/Szeretlek-Pesterzs%C3%A9bet/182276181820855 oldalt ajánljuk, ha valaki többet szeretne tudni a helyi nevezetességekről. Ugyancsak a Facebookon találjuk meg a fontosabb intézmények oldalait is.”

Köszönet a Budapesti Újság Szerkesztőségének ill. újságíróinak, hogy Pesterzsébet lokálpatriótáira és topikunkra is felhívta a figyelmet.

A Budapesti Újság-nak személy szerint is köszönöm, hogy a Pesterzsébeti Érdekes blogomra felfigyelt elismerően véleményezte. 

üdvözlettel,

Ettvel Zoltán

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

A „Téglási” ami „tegaj” is (3.r.)

 

A „Téglási” tóval-tavakkal kapcsolatosan a Gubacsi Téglagyárról beszéltünk, mert alapvetően abból a technológiából jött létre a tó. Na’most feltehetően a Gubacsi Téglagyárnak volt egy előzménye...

Kivételesen félve kezdek ebbe a leírásba, mert részben szóbeszédre épül… A dolog arról szól, hogy a Gubacsi Téglagyártól nem messze feltehetően az 1700-as évek végén, ill. az 1800-as évek elején is lehetett valamiféle kis téglavető vagy cserépkészítés.

Ez a téglavető tehát még az 1848-as Forradalom és Szabadságharc előtt lehetett, amikor Pesterzsébetnek még híre-hamva sem volt, nem létezett sem Erzsébetfalva, sem Kossuthfalva sem.  
Csak a Gubacsi Határcsárda (Pesther Hotter W.H.,) volt ott és ez a kis téglavető-cserépkészítő telep, ahol a Határ út (Gubacser Hotter) és a Soroksári út (Soroksarer Strasse) találkozott.

Ott a Gubacsi Határcsárdával szemben volt a kis "Péteri Téglavető", mint a Gubacsi Téglagyár bizonyos értelmű őselődje a Dunapart felé; a Gubacsi Határcsárda helyén most az ÖMV benzinkút található.

A Gubacsi Határcsárdát akkoriban Üknagyapám családi nevéről az "ódon Balogh Csárdá"-nak is hívták. Ezt a téglavető dolgot alapvetően részben Balogh Zoltán nagyapám (anyai ágról) elmondásából tudom, mert erről az ő apukája Balogh Nándor és annak az apukája Balogh László is beszélt.

A fővárostól bérelték pályázatok alapján őseim a Gubacsi Határcsárdát, bérlői voltak legalább 1852-től 1924-ig, tehát több mint 70 éven keresztül. 

A Csárdába sokan jártak át iszogatni és eszegetni, részben hálni is a Soroksári  út másik oldalára a Gubacsi Határcsárdába.

A Csárdát egyébként családunk szerint 1550-ben, a Pestszenterzsébet 1936-os kiadású Chikán Béla könyv szerint 1683-ban építették, lebontották 1938-ban.

Nyilván nem téglagyári méretekben létezett a téglavetés, hanem teljesen kis manufakturális rendszerben, de volt és Gubacsi Téglagyár megnyitása táján ez megszűnt, ez tehát csak a téglagyár előzménye volt pár száz méterrel még Pest felé.

Azzal egy időben vagy valamivel később az ún. "Leitgeb major" létesült, kis kastélyával és munkásemberek kis viskóival.

A cikkhez mellékeltem több térképet. Az egyik egy olyan térképrészlet, ami az itt elmondott téglavető dologhoz a legfontosabb, a 1842-ből való. 

Ez a térképrészlet gyakorlatilag bizonyító erejű az elmondott téglavetőre vonatkoztatva.

A térképhelyszín a Soroksári út és Határ út sarok a Gubacsi határcsárdával és kertjével (Garten). Ezen a színes térképen látszik, hogy ott valamiféle tényleges téglavető volt a Gubacsi Határcsárdával szemben a Soroksári út másik felén a Duna partnál, az ún. Péteri téglavető, a feliraton németül látszik: „Ziegelschlag des St. Péteri” azaz „Szent Péteri téglavető(je)”.

Egy másik térkép az 1860-as állapotokat mutatja az akkor még nem Erzsébetfalva és Kossuthfalva területéről, mivel Erzsébetfalva csak 1870-ben alakult meg.
Két térképet mellékeltem még, egyet 1882-ből, valamint egyet szinte közvetlenül a II. világháború befejezése előtti időkből, 1943-ból.

Az 1943-as térképrészleten gyönyörűen látszik, hogy volt a Nagy Tó és még 3 tó, tehát a Téglagyári tavak akkor összesen 4 tavat jelentettek.

Az 1850-es években aztán a fejlődő Erzsébetfalván a Gubacsi Téglagyár megnyílt és egy idő után kialakultak a téglagyári tavak, a „Téglási”, ami a mi nyelvünkön csak így egyszerűen „tegaj” volt. 

Az 1882-as év végén megindult ill. ott haladt át a Budapest-Kiskunhalas-Szabadka-Újvidék-Zimony vasútvonal, majd a Pest felé (Vágóhíd) menő HÉV vonal is, ez a kis téglavető telep gyakorlatilag megszűnt létezni.

A tavakban kialakult a nyüzsgő vízi világ a vízi növényzettel, ahol lehetett horgászni, halászni, fürdeni…és a vakmerő fürdőzőknek nagyon sok veszélyt jelentett, mint ahogy ez már a 2. részben  és ott hozzászólásban is szerepelt.

A Gubacsi Téglagyár mellett létesült aztán a Közműhely épülete, erről is láthatunk egykori régi fotót, valamint egy napjainkban készült fotót is a már felújított épületről..

(a cikk befejezése a 4. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)

"A Téglási” ami „tegaj” is (2.r.)

A Duna közelsége és a Téglagyár tavainak fürdőzési lehetősége egyszer csak kitermelte a fürdőzési igényeket...És lám, a Téglagyártól nem messze, az erzsébeti Kis-Duna partján 1914-ben megnyílt egy zárt (fedett) uszoda.
Aztán az 1920-as évek végén sok várakozás után végre a Pesterzsébeti Strandfürdő is megvalósult, melyet Pesterzsébet kb. 50 ezres népessége már nagyon várt. Ezekben az években jöttek rá és fedezték fel a jódos, brómos gyógyfürdő csodás gyógyhatását és ezért létesítették a Gyógyfürdőt.

A téglagyári „tegaj”-hoz kapcsolódik még egy fontos dolog…erről nincs képem, és szinte nem is lehet róla sehol olvasni…De az 1930-as években a Gubacsi Téglagyár tó vizén uszodát is létesítettek, amelyben nagy vízipóló csaták is voltak egykoron még a II. világháború előtt. Ezt én nem láttam, sehol nem olvastam, ezt erzsébeti régi ismerőseimtől tudom, akik viszont már nem élnek, gondolom a hozzászólásokból ez kiderülhet pontosan, de gondolom valóban így volt.

A világháború alatt aztán az uszodai dolog természetesen tönkrement, azonban 1945 után a Pesterzsébeti Gyógyfürdőt ismét megnyitották.

De viszont később nyilván gazdaságtalan lett, le is robbant kissé, aztán bezárták…

Az, hogy mi van most a Pesterzsébeti Gyógyfürdővel…hát ezt a gondolatot meghagyom esetleg a hozzászólóknak…természetesen ezért a fürdőzésért mindig fizetni kellett…

De "A Téglási”…a „tegaj”…hát az „ingyévótám”…

Itt a Téglagyárnál ezek a tavak…alapvetően tórendszert képeztek…volt idő mikor 2 tó volt…de volt idő, amikor nemcsak 2 tó volt…hanem 5 db tó is volt. De mégis, hogy alakultak ki ezek a tavak?

A téglagyári tavak tulajdonképpen nagy agyaggödrök voltak vízzel telítődve. Ezek a gödrök technológiailag az agyagbányászat velejárói; aranyosan vadregényes, elvadult környezetük volt, és ahogy az előző részben már szerepelt, halak, siklók, békák és mindenféle vízi csodabogár is volt benne. 

Na'most lehet, hogy meglepőnek tűnik, de ez nem feltétlenül csak agyaggödör; a képeslapra az van írva, hogy "Holt Duna", mondjuk az biztos, hogy kicsit odébb valamikor volt is sziget a Dunában, az a bizonyos  Kohlbacher sziget...és az a Duna ág megszűnt, mert a terület valóban feltöltődött...

Ahogy emlékszem a Téglási tavakra, gondolhatnánk, hogy az egész tóterület egy jó nagy akvárium is lehetne, ahol lehet horgászni, pecázni, a könyékén játszani, barangolni, fürdeni, nagyon tetsző kis vidék volt...

Még a dologhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a fürdés, amikor én még kissrác voltam, tilos volt.

Mély víze volt a 50-60-as években és sajnos nagyon sokan bele is fulladtak…

A képeken látszik egy igen régi, kb. 1908-es Erzsébetfalva képen a Soroksári út Pest felől nézve a legnagyobb Téglási "Nagytó"-val. A többi képen az Erzsébeti Gyógyfürdő kb. szocreál fénykorában. Látjuk továbbá a téglagyári házakat 1935 táján, valamint az 1950-es évek után épült új téglagyári házaknál a Közért, régi állapotában belül és mai állapotában kívül. 

Látszik egy 1941-es térkép is a Téglagyár és környékéről...ezen pl. 4 tó is látszik...aztán itt a Soroksári út nem Soroksári út, nem is Dózsa György út, nem is Helsinki út...hanem a kor igényének megfelelően Horthy Miklós út...

Kiegészítem a cikket "tojpli" visszaemlékező fontos hozzászólásával:

"...Bizony igaz, mint ahogy írtad is, tilos volt fürdeni. A lerombolt gyönyörű vasúti lejáróval szemben volt az úgynevezett Nagy tó. Ez kb. kétharmadánál el volt választva egy kifeszített hálóval. Ha a tiltás ellenére valaki fürdött, akkor felhívta a figyelmét, hogy ott rendkívül veszélyes, mert nagyon mély. Ennek ellenére minden évben megszedte az áldozatát, néha többet is. Mikor meghallottam a tűzoltóautó sivítását, már futottam is a környékbeli srácokkal kíváncsiskodni. Ez volt a korabeli katasztrófa turizmus. Télen korizáskor egy hosszú farudat használtunk. De volt tutajozás, meg a csuda tudja hogy még mi. Végül mindenféle szeméttel betemették, amiből számunkra még kincsnek számító dolgokat kiguberáltunk. Mivel még nem volt gyurma a suliban, vizes rongyba csavart friss agyagot vittünk. A Kolbacher szigetnévre sajnos nem emlékszem, de most már tudom, hogy volt egy olyan is..."

(a cikk folytatása a 3. részben)

(bejegy:  Zettvel-Zoltan-kiskiskosutis)